Ez a weboldal sütiket használ, hogy az oldal összes funkcióját elérje. További információt az adatkezeléssel kapcsolatban az Adatvédelmi tájékoztató oldalunkon talál. Amennyiben elfogadja a sütik használatát weboldalunknak, kérjük kattintson az Engedélyez gombra.

Beke Pál halma

Beke Pál halma 101,3 méteres magasságával Szolnok környékének legmagasabb pontja.

A természetes homok-dombsor legdélibb halmára még egy kurgánt is építettek, így lett a környék meghatározó térformája. (Madaras, 2006.)

Beke Pál halma egy őskori kurgán, melyet a folyamatosan ismétlődő homokdombok egyikén emeltek az őskorban. (Madaras 2003.) Viszonylagos (régészeti) feltáratlansága ellenére jelentős szaramata- és különösen honfoglaláskori emlékek lelőhelye.

Felvetnénk annak a lehetőségét, hogy ezen a területen a szertartáshoz köthető ritusokat végezhették el eleink (lehetett ez egy „szent liget”, vagy áldozati hely az ősök tiszteletére stb.). (Madaras,2006.)

A halom névadója bizonyára az a Beke Pál, akinek gyulai lovasok élén 1561 körül végrehajtott Duna-Tisza közi vitézi cselekedeteit a Kun kódexben fennmaradt „Cantio de militibus pulchra” című históriás énekben hagyományozta ránk egy ismeretlen krónikás.

Közlekedéstörténeti emlék, hiszen a közlekedés Szandán keresztül, a Beke Pál-halom mellett folyt Szajol és Törökszentmiklós felé. Csak a Tisza-szabályozási munkák alkalmával készült el a rövidebb út és a töltés Szajol felé. (Kaposvári, 1996.) Sebesi Ferenc (II. Rákóczi György erdélyi feledelem követe) például így ír naplójában: 1655. április 21-én »Szolnokban mentem Beke Pál halma mellett, az Tiszán Szolnoknál mentem az hídon, mill. 4. háltam Mamhut zaimnál, szálláson ott voltam…« Itt szállították Debrecenbe 1849 januárjának első napjaiban a Szent Koronát, a koronázási jelvényeket, a pénzjegynyomdát, s itt haladt el csaknem az összes országgyűlési képviselő is.

Biztos, hogy járt itt Petőfi Sándor is, ám az már inkább legendás elem, hogy »Petőfi még a Beke Pál halmára is felment, olyan otthonos volt mifelénk« (Tiszai, 1987). Talán igazságtartalma is lehet ennek a történetnek: »Beke Pál halma tövében Kossuth Lajos hintájának „berogyott” kerekét egy minutom alatt úgy megcsinálta az öreg Almádi Imre, az uradalom kerékgyártó bognára, hogy talán még mindig azon kocsikázhatna Kossuth apánk, ha élne.« (Tiszai, 1990.)

Egy igazi halomhoz mindig hozzátartozik a kincskeresés is. A legkerekebb történetet is Tiszai Lajos mesélte el: »A szolnoki, szandai és a rákóczi határban Tukuz Balázs volt a leghíresebb nagyotmondó. Valahol a derzsigáti tanyák valamelyikében lakott, de azt mondta, ő mindenhol otthon van. Vénebb volt már a leghosszabb csőrű varjúnál is. A Beke Pál halmának története volt a legszebb meséje. Az nem homokból van ám, legfeljebb csak a teteje, hanem elporladt törökökből. Beke Pál úr vitézei annyi törököt kaszaboltak itt le, hogy a csontjaikból púp nőtt a földön, azt fújta be homokkal a szél. Ettől domb a domb! – magyarázta. De ez még nem volt elég, megtoldotta: legalul meg a kincsek vannak! Amikor ezt kimondta, elkezdte szürcsögtetni, matatni a pipáját. Olyan csend volt ilyenkor, hogy a venyigetűz pattogása fegyverropogásnak is beillett. Nincs az a dramaturg, aki jobban értette volna, mikor kell hatásszünetet tartani, hogyan kell fokozni a hallgatóság, a nézők érdeklődését. Csak akkor folytatta, amikor már feszengtünk a kíváncsiságtól. Hát az úgy volt, magyarázta, hogy amikor a törökök látták, hogy végük közeleg, elásták a kincses ládákat. Ott haltak meg százszámra a gyönyörű, smaragdköves gyűrűk, nyakláncok, karkötők, színarany sujtások fölött. Nem is tudja senki emberfia a világon, hogy mi van ott a föld gyomrában, csak én, vágta ki...

Egy téli estén aztán a nemzetség munkabírós emberei - ez természetesen csak férfit jelentett -, ásóval, csákánnyal, lapáttal nekiestek a Beke Pál halmának. Hat fél éjszakán túrták, hányták a homokot, de addig nem találtak semmit. Hanem egyszer csak Nádas Jóska sógor bácsi nagyot kiáltott: csontok! Nagy volt az öröm! Hát mégis igaza van Tukuz Balázsnak! Ásták tovább, hóban, fagyban.

Karácsonytájt lehetett, amikor egy Vass György nevű csendőr félrehívta nagyapámat. Ide figyeljen, Lajos bácsi — kezdte —, a főtörzs úr kiadta nekem nyomozásra, hogy kik dúrják szét a Beke Pál halmát. Szúrja az uraság szemét, hogy széthányják a dombját... Szóval, Lajos bátyám, ha maga netán hallja, vagy tudja, hogy kik azok a kincskeresők, hát súgja már meg nekik, hogy hagyják abba, a szentségét! — kacsintott egyet... Az öreg Tukuzt meg úgy elkardlapozom, hogy a török nem kapott annyit, csak buzdítsa a népet, mondta, és elporoszkált a deresén. Azóta eltűnt, vagy éppen, hogy maradt valami a Beke Pál halmából, de a kincsek nemigen kerülhettek meg, mert akkor híre járta volna. De még közel hetven év távlatából is látom Tukuz Balázs megjelenítésében a dézsafejű törökök és a nyalka magyar vitézek hadakozását. A kincsekben persze lódított, de apja, nagyapja elmondása után, meg a maga kútfőjéből olyan szemléletesen magyarázta el, hogy milyen volt a régi Szolnok, Szanda és környéke, hogy akár földrajzkönyvet lehetett volna írni az elmondása nyomán.« (Tiszai, 2001.)

Csuba Ferenc (XVIII–XIX. század), a messze földön híres sárréti táltos azt »mondotta, hogy a Beke Pál Halmából sok pénzt vettek ki, egyenest onnan jönne; mely tudomás szerint Szent-Miklós határán volna«. (Szűcs, 1944.)

Alig ismert, hogy 1896-tól négy évtizeden át Szolnok és Kengyel volt a magyar agarászat „fővárosa”. A Blaskovich és a Wodianer család birtokán (a szandai és kengyeli gyepen) tartották az agárversenyeket, melyekről rendszeresen beszámolt a Vadász- és Verseny-Lap. 1896-ban »a Beke Pál halmánál volt a találkozó. Ezen a vidékünkön szokatlanul magas halomról gyönyörű kilátás nyílik a Blaskovics uradalomhoz tartozó gyepre«. 1897. november 12: »Ezen nap a Beke Pál halma körüli tarlókon és gyepen folyt a versenyzés. A második nap (sőt már az első napon is az utolsó versenyek) a szomszéd kengyeli (Blaskovich) pusztán, sőt a Beke-Pál halma körül tartattak.« 1900 októberében: »A derült égboltozatról, melynek gyönyörű azúrkékjében az őszi ködös napokon szívesen gyönyörködik a szem, — melynek utánozhatatlan színe a festőművészeket is a távol idegenből ide varázsolja — a kellemes meleget árasztó napsugarak rátűznek a történeti nevezetességű „Beke Pál” halomra. Alkalmasabb helyet az agár-versenyekre alig találhatnánk, mert itt nemcsak a verseny közvetlen szemlélői: a versenyző agarak után vágtató bíró és úrlovasok, hanem a díszes hölgytársaság, a nagy közönség a messze távolban is beláthatja az érdekes versenyek lefolyását. A vármegyei agarász-egylet versenyére e hó 29-én a versenyekre nevező egyleti tagokon kívül szép számú és díszes közönség gyűlt össze a Beke Pál halomra. Festői csoportokban foglaltak helyet a hölgyek, a halom emelkedő oldalán concentrált négyes fogatokon. Ott láttuk gróf Nemes Jánosné Csáky Nathália grófnőt, Fejér Miklósnét Gizella és Szidónia leányaival, Gorove Lászlónét nővérével Fáy Vilmával, Benedikty Gyulánét és többeket.«

Az egyre romló állapotú halmot 2008-ban gondozásba vette Szokolai Tibor. (Ő hozta létre feleségével, Mészáros Erzsébettel a halom Facebook-oldalát is, melyhez kérte Szolnok Megyei Jogú Város címere használatának engedélyét. Ezt az I.48402-2/2015. iktatószámú iratban meg is kapta.) Az év szakrális (csillagászati és egyházi) szempontból jeles pontjain megemlékezéseket, szertartásokat tartanak itt. Az egyre növekvő közösség virágágyásokat telepített, padokat, keresztet, kopjafát állított a dombon. A feljáratnál kapuval jelezték a hely különleges voltát. Azóta megállt a romlás, és egyre több szolnoki és a várostól távolabb élő látogató keresi fel Szolnok város legmagasabb pontját zarándokként vagy kirándulóként.

Tisztelt Olvasó! Szolnok hírei, programjai iOS és androidos mobiltelefonjáról is elérhetők. Töltse le az alkalmazásboltból a SzolnokApp mobil alkalmazást és olvassa mobiljáról a legfrissebb szolnoki információkat!

SzolnokApp link: http://info.szolnok.hu/app