A szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményi és kulturális tevékenysége
A megyei hatókörű szolnoki Damjanich János Múzeum az 1934-ben alapított Szolnoki Könyvtár és Múzeum Egyesület múzeumi gyűjteményéből nőtt ki. Ennek alapját a jeles történetkutató és régiséggyűjtő Hild Viktor több évtized alatt létrejött régészeti, őslénytani és numizmatikai gyűjteménye, történeti és régészeti jegyzetei, valamint közel 800 kötetes könyvtára képezte. Ez dr. Balogh Béla gimnáziumi tanár értő irányításával, diákjai önkéntes segítő munkája mellett szolnoki polgárok adakozásából, régészeti leletmentésekből gyarapodott a ’30-as évek végéig. A második világháború alatt a sokat szenvedett város múzeuma gazdátlan maradt, így gyűjteményei súlyos károkat szenvedtek.
Az újrakezdés és újjászervezés Balogh Béla egykori tanítványa, a hadifogságból hazatérő Kaposvári Gyula nevéhez fűződik: a múzeum 1949. március 5-én, a szolnoki csata centenáriumán kiállítással nyílt meg a nagyközönség előtt. 1952 végén költözött át a városi bérház alagsorából a mai épület néhány helyiségébe a Szolnoki Művésztelep 50 éves jubileumi kiállításával, s ugyanekkor vette fel Damjanich tábornok nevét. Két év múlva, 1954-ben nyílt meg első, régészeti-történeti témájú állandó kiállítása. A kezdetben „egyszemélyes” intézményben fiatal szakemberek alkalmazása után elmélyülhetett a múzeumi szakágak elkülönült művelése, nagy lendületet vett az egyes gyűjtemények nagyarányú és differenciált továbbfejlesztése. 1962-ben a megye legjelentősebb múzeumaként a megyei múzeumi szervezet központja lett, ami új távlatokat nyitott az intézmény előtt. Ez a szerepe kerek 50 év után szűnt meg: 2013 óta Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata a fenntartója. Hosszú ideig szűkebb régiónk egyetlen tudományos intézménye volt, melyet 1984-ben az MTA kutatóhelyi ranggal ismert el.
A Damjanich János Múzeum Kossuth téri főépülete mellett 1972-től az egykori zsinagógában működik a Szolnoki Galéria mint kiállítóhely, emlékezetes tárlatok helyszíne. A Tabáni tájház őrzi az egykor itt élt lakosok emlékét. A tervásatások és leletmentések, a célirányos történeti és néprajzi gyűjtések, a nagyobb arányú tárgyvásárlások eredményeként napjainkra mennyiségét tekintve is jelentős, a különböző múzeumi szakmában jegyzett gyűjteményei alakultak ki, melyek értékét emeli számos különleges, egyedi, illetve nagy tudományos értékkel bíró tárgy is.
A színvonalas tudományos munka gyümölcsei az 1973-tól folyamatosan megjelenő évkönyvben és az ezen időszakban induló egyéb kiadványokban, sorozatokban jelentek meg, s ezáltal bekerülhettek a hazai tudományos élet vérkeringésébe. Kiállításai számos módszertani és szemléleti újítást valósítottak meg, elismerést kiváltva nemcsak a széles látóközönség körében, hanem a múzeumi szakmában is. Adattárai és szakkönyvtára vidékünk szellemi hagyatékát őrzi, napjainkban is folyamatosan gyarapodó gyűjteményei (régészeti, néprajzi, képzőművészeti, történeti) a város és a megye települései tárgyi emlékeinek gazdag tárházai. Kiállításai, rendezvényei, pályázatai által a helyi érdeklődő közönség, a megye lakossága körében egyaránt jól ismert, s külső kutatók is rendre felkeresik munkájuk során.
Jászkun kapitányok nyomában
A Damjanich János Múzeum kiemelt figyelmet fordít arra, hogy gyűjteményeit, kutatási eredményeit a legszélesebb nagyközönség is megismerhesse. A városban igen közkedveltek rendezvényei, a Múzeumok éjszakájának három múzeumi helyszínét mindig többezres tömeg keresi fel. Múzeumi szabadegyetem-sorozatai a Szolnok Televízióban és interneten is nyomon követhetőek. Jó kapcsolatot ápol az iskolákkal, mint külső oktatási helyszín gazdag kínálatot nyújt. A Damjanich János Múzeum volt az első az országban, amelyik kiemelkedő tevékenysége elismeréseként két ízben is kiérdemelte „Az év múzeuma” kitüntető címet. Ezen kívül két kiadványa Múzeumpedagógiai nívódíjat kapott.