Ez a weboldal sütiket használ, hogy az oldal összes funkcióját elérje. További információt az adatkezeléssel kapcsolatban az Adatvédelmi tájékoztató oldalunkon talál. Amennyiben elfogadja a sütik használatát weboldalunknak, kérjük kattintson az Engedélyez gombra.

56 tanulságai az ország jövőjét jelentik

  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 56 tanulságai az ország jövőjét jelentik
  • 2017-10-23

    Méltón és méltósággal emlékeztünk Szolnokon az 1956-os forradalom és szabadságharc 61 évvel ezelőtti eseményeire. Emlékeztünk azokra a szolnoki hősökre is, akik életüket áldozták a szabadság eszméjéért, akik elviseltek kínzást, fogságot, meghurcoltatást azért, ami minden embernek és nemzetnek alapvető és megmásíthatatlan joga: a szabadságért és önrendelkezésért.

    1956 októberében a huszadik század egyik legnemesebb, s egyben legreménytelenebb szabadságharcát vívta nemzetünk. Mindezt nem csupán önmagáért tette, küzdött valamennyi diktatúrában vergődő szomszédos államért, a kommunizmus eszméje ellen.

    Hétfőn a városi megemlékezések koszorúzásokkal kezdődtek. A forradalom és szabadságharc szolnoki hőseinek, Dancsi József, Kiss Ferenc, vitéz Szatmári József emléktáblájánál helyezték el a tisztelet és emlékezés virágait hozzátartozók, tisztelők, egykori barátok, a város nevében pedig Szabó István alpolgármester.

    Az Ötvenhatosok terén A Szigligeti Színház művészeinek músorával folytatódott a megemlékezés, majd a forradalom szolnoki áldozatainak nevei visszhangoztak a csendben. Az Ökumenikus Lelkszkör nevében Kómár István plébános emlékezett a 61 évvel ezelőtti eseményekre.

    1956-ban volt látható ellenség, egy olyan világrendszer, mely alapjaiban kérdőjelezett meg minden addig felépített értéket, magát az európaiságot, s a kereszténységet. Ha nem is ekkora erővel, de most is akadnak olyan politikai erők Európában, akik az illegális migrációval meg akarják változtatni a keresztény Európát, azt a világot, mely több mint egy évezrede itt létezik és működik. – mondta beszédében Szalay Ferenc polgármester.

    Ebben a kritikus helyzetben is a magyarok voltak azok, akik képesek voltak kimondani az igazságot: ez az út nem járható! Mi nem akarjuk, hogy mások mondják meg, kikkel éljünk együtt! Mi büszkék vagyunk értékeinkre, mindarra, amit hosszú évszázadok során elértünk! – hangsúlyozta Szalay Ferenc.

    Az ünnepi megemlékezést koszorúzás zárta.


     Szalay Ferenc polgármester ünnepi beszéde:

    „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon…”

    Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Kedves Ünneplők!

    A kiváló francia író, Albert Camus szavaival köszöntöm Önöket a huszadik század legtisztább forradalmának ünnepén. Bár a történelmi távlat még nem tisztította meg teljes mértékben a látásunkat 1956-tal kapcsolatban, de egy biztos: hazánk múltjának egyik legcsodálatosabb eseményére emlékezünk ma. Egy a szabadságáért harcoló, világviszonylatban kicsiny nép szembeszállt mindazzal, amire a sikereikre oly büszke nagyhatalmak tulajdonképpen soha nem vállalkoztak: nevezetesen meg akarták dönteni a kommunizmus elnyomó rendszerét.

    Akkor, a hatvanegy esztendővel ezelőtti október 23-án elhitte a nagyvilág is, hogy az ifjú magyar forradalmárok képesek voltak megálljt parancsolni a világtörténelem egyik legaljasabb, legkárosabb rendszerének, a kommunista diktatúrának.

    Amerikától Japánig, Ausztráliától Izlandig ünnepeltek az emberek, s csodálták a magyarok erejét és hitét.

    A második világháború lezárásának, a nácizmus leverésének komoly ára volt, a győztes országok Európa keleti felét odadobták amolyan hadizsákmányként a szovjeteknek, teret engedve a megfélelmlítésnek, az elnyomásnak, azaz a kommunista diktatúrának.
    Döbbenetes, de tulajdonképpen áldásukat adták egy olyan kegyetlen rendszer kiépítéséhez, ami csak a nácizmushoz volt mérhető. Lényegében jóváhagytak egy olyan világrendet, mint amilyen ellen hat évig harcolt a második világháborúban szinte minden ország, s ami ellen küzdve milliók adták az életüket.

    Ezzel ráadásul négy évtizedre bezártak bennünket egy börtönbe, amiről aztán utólag nem akarták elhinni, hogy mit is tett a másként gondolkodókkal. A nyugati államok az ő baloldali pártjaikkal tették egyenértékűvé a keleti blokk kommunizmusát, holott az övék alapjaiban demokrata volt, míg a másik diktatórikus.

    Pontosan az elnyomásból szabadult államok ismerik föl a veszélyt, őket, bennünket nem kényelmesített el egy békés és gazdag világ hamissága, mi látunk túl a mázon, minket nem altat el a látszat. Nincs rá jobb szó, a visegrádi országok jelentik ma Európa számára a tiszta, elfogulatlan véleményt, ami megmentheti Európa jövőjét is!
     
    Kedves Szolnokiak!

    1956 forradalma önmagában is különleges, s rendkívül bátor cselekedet volt, de a kor világhatalmi helyzetét, Európa megosztottságát nézve joggal mondhatjuk, hogy világtörténelmi jelentőséggel bírt. A magyarok ellenállása megmutatta a kommunizmus sebezhetőségét. Bár végül a szó katonai értelmében a forradalom nem győzhetett, de képes volt változtatni az elnyomó diktatúrán, s ugyan szabadok csak bő három évtized múlva lehettünk, emberibb életet sikerült kikényszeríteni az elnyomóktól.

    Joggal merül föl a kérdés, hogyan is volt ekkora erő a magyarságban? Hogyan tudott talpra állni egy évtizeddel a világháború döbbenetes veszteségei után, alig négy évtizeddel a trianoni kataszrófa után?

    Úgy, hogy hittek az igazukban, hittek a hazájukban, s meg is küzdöttek érte! Elegük volt abból, hogy a fejük fölött döntik el sorsukat a nagyhatalmak, s megmondják nekik, miként is kell élniük életüket a saját országukban.

    Kedves Barátaim!

    Sorsfordító történéseknek napjainkban sem vagyunk híján, s ahogyan a kommunizmus kegyetlen világában, úgy manapság is Európa jövője a tét. 1956-ban volt látható ellenség, egy olyan világrendszer, mely alapjaiban kérdőjelezett meg minden addig felépített értéket, magát az európaiságot, s a kereszténységet.

    Ha nem is ekkora erővel, de most is akadnak olyan politikai erők Európában, akik az illegális migrációval meg akarják változtatni a keresztény Európát, azt a világot, mely több mint egy évezrede itt létezik és működik.

    Ebben a kritikus helyzetben is a magyarok voltak azok, akik képesek voltak kimondani az igazságot: ez az út nem járható! Mi nem akarjuk, hogy mások mondják meg, kikkel éljünk együtt! Mi büszkék vagyunk értékeinkre, mindarra, amit hosszú évszázadok során elértünk!

    És Európa józan többsége ezúttal is meghallotta a magyarok hangját, s bár a brüsszeli politikusok ellenállnak, de saját népeikkel már nem tudnak sokáig szembeszegülni.

    Mert a világ pontosan látja: Európának éppen a sokszínűségében rejlik az ereje! Abban a sokszínűségben, melyet szuverén népei és országai jelentenek, az az értékes kultúra, ami naggyá tette földrészünket, az emberiség bölcsőjévé.

    A világot feszegető viták ma pontosan ugyanarról szólnak, mint 1956-ban. A döntés szabadságáról, az emberek szabadságáról, a hitről és az akaratról. A politikai diktátumok helyett akkor idegen katonák és tankok álltak szemben az értékeikhez ragaszkodókkal, ma másodrendűnek bélyegzik az egyet nem értőt, akkor nemes egyszerűséggel lelőtték. De a harc lényege pontosan ugyanaz: megmaradni magyarnak Európában, miközben évezredes múltunkra büszkék lehetünk, s nem kell magyarságunkat elfelejtenünk és feláldoznunk egy olyan világrend oltárán, amiről pontosan tudjuk: egyszerűen nem működőképes!

    Kedves Ünneplők!

    Belegondoltak már abba, hogy hatvanegy esztendővel ezelőtt ezeken az utcákon történelmet írtak eleink. Talán éppen itt, a művésztelep szomszédságában rejteket adó fák tövében beszéltek az egyetemisták, talán pont itt írták világmegváltó terveiket a forradalom őszinte hívei. Kicsit távolabb, a Kossuth téren már gyülekezett a nép, a pesti események híre gyorsan lázba hozta az embereket szerte az országban. Egy mai fiatalnak elképzelhetetlen, milyen bátorság kellett már csak a reményhez, a szabadság gondolatához is!
    Aki másként mert beszélni, mint ahogyan azt a kommunisták előírták, már kegyetlen büntetés fenyegette. Jó esetben csak megverték az ávósok a mai Szegő Gábor iskola pincéjében, rosszabb esetben munkatáborba hurcolták, ahonnan csak évek múlva, vagy talán soha sem került haza.

    Ebben a környezetben írtak történelmet a forradalmárok, az a tizenötezer ember, akik itt a szomszédos Kossuth téren boldogan és lekesen hitték: a szovjet tankok soha nem jönnek vissza már.

    De visszafordultak, mert a kommunista számára semmit nem jelentett a saját népe és a saját hazája. Magyarok, nevezetesen Kádár Jánosék hívták vissza a már kivonult elnyomó sereget, s a kor legerősebb államával, annak nácikat is legyőző hatalmas seregével szemben nem volt esély a győzelemre.

    A tankok éppen Szolnokon keresztül vonultak Budapest felé. De a végítéletet hozó gépszörnyek menetét figyelő szomorú magyarság tekintetében ott volt letörölhetetlenül a büszkeség is, amit csak az érthet meg, aki ismeri nemzetünk szabadságszeretetét.
    Azt a hatalmas erőt, mely a történelem során megállított már megannyi világhódítót, törököt, Habsburgot, szovjet birodalmat.

    Kedves Szolnokiak!

    Néhány napja köszöntöttük azokat a forradalmárokat, akik hatvanegy évvel ezelőtt tevékenyen részt vettek a remélt új Magyarország építésében itt Szolnokon. Sajnos évről évre kevesebben vannak már ők, minden esztendőben kevesebb embernek tudjuk megszorítani a kezét, s köszönetet mondani mindazért, amit értünk tettek. Mert hősök ők, akik nem csupán egy ország történelmét változtatták meg, hanem egy egész világét! Harcuk bár elbukott, de megismertették a kommunizmus kegyetlen oldalát mindenkivel a szabad világban, láttatták: küzdeni kell a kegyetlenség ellen, mert a nácik legyőzésével nem veszett még ki az embertelenség a világunkból!
    Nincs már messze az az idő, amikor 1956 ismert és névtelen hősei közül senki sem lesz közöttünk. Ne habozzunk velük beszélgetni a szabadságról, arról, hogyan volt erejük talpra állni, s lerázni a rabigát! Mi még megtehetjük, hogy a magyar történelem hőseivel személyesen is beszélgessünk, ez pedig higgyék el, nagyszerű ajándéka az életnek!

    Hölgyeim, Uraim!

    Amikor kételkednek abban, hogy hazánk sikeres lehet, amikor úgy vélik, nemzetünk nem igazán erős határainak, kultúrájának és nem utolsó sorban érdekeinek védelmében, gondoljanak az 56-osokra! Azokra a nagyszerű emberekre, akiket a magyarságban rejlő hazaszeretet és kiölhetetlen szabadságvágy táplált.
    Mert ezek az értékek soha, egyetlen magyarból sem veszhetnek ki! Addig ez a nép nem fogja megengedi, hogy idegen érdekek döntsenek a feje fölött.

    Mindszenty József bíboros, hazánk utolsó hercegprímása erről az olthatatlan szabadságvágyról a következőket mondta:

    „A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”

    Higgyünk hát magunkban, higgyünk hazánkban, s becsüljük azokat, akiknek nemzeti létünk alapvető záloga a független, határaiban sérthetetlen Magyarország! Mert ők azok, akik előbbre vihetik népünk sorsát.

    A Jósiten adjon erőt mindannyiuknak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

    VISSZA

    Tisztelt Olvasó! Szolnok hírei, programjai iOS és androidos mobiltelefonjáról is elérhetők. Töltse le az alkalmazásboltból a SzolnokApp mobil alkalmazást és olvassa mobiljáról a legfrissebb szolnoki információkat!

    SzolnokApp link: http://info.szolnok.hu/app

    További hírek

    Változik a Véső úti strandfürdő nyitva tartása

    2024-03-28

    A Szolnoki Sportcentrum Nonprofit Kft., mint a Véső úti strandfürdő üzemeltetője tájékoztatja Kedves Vendégeit, hogy a strandfürdő ideiglenes jelleggel - a nyári üzemeltetésre történő átállás miatt 2024. április 8-tól kezdődően nem üzemel.

    FELHÍVÁS villamos hálózatok környezetének tisztán tartására

    2024-03-27

    FELHÍVÁS villamos hálózatok környezetének tisztán tartására

    A szabadságharc hősei előtt tisztelgett Szolnok

    2024-03-15

    A százhetvenhat évvel ezelőtti 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk országszerte, így Szolnokon is. A Kossuth téren látványos és színes programmal várták az ünneplőket.

    Ezüst Pelikán-díjjal ismerték el Udovecz György munkásságát

    2024-03-04

    A szolnoki csata talán a leglátványosabb szabadtéri rendezvénye Szolnoknak, évről-évre sokezer érdeklődőt vonz. Ehhez azonban sok-sok ember elkötelezett munkájára is szükség van, hiszen nem kis feladat a megszervezése.

    Elfogadta a közgyűlés a város idei költségvetését

    2024-03-01

    Elfogadták a város 2024-es költségvetését a februári közgyűlésen. A képviselők döntöttek többek arról is, hogy a lakossági visszajelzések alapján április elsejétől finomhangolják a novemberben bevezetett buszmenetrendet.