Ez a weboldal sütiket használ, hogy az oldal összes funkcióját elérje. További információt az adatkezeléssel kapcsolatban az Adatvédelmi tájékoztató oldalunkon talál. Amennyiben elfogadja a sütik használatát weboldalunknak, kérjük kattintson az Engedélyez gombra.

Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!

  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!
  • 2012-03-15

    Az ünnepi programok koszorúzással kezdődtek. A megemlékezők a Műszaki Szakközép- és Szakiskola Építészeti és Faipari Tagintézményének falát díszítő Petőfi emléktáblánál helyezhették el az emlékezés virágait. Ezzel egy időben helyeztek el a koszorúkat a Városháza falán lévő Kossuth emléktáblánál, és a Technikai Házánál, a Március ifjak tiszteletére is.

    A város főterén a Magiszter Alapítványi Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanulói elevenítették fel március 15-e fontosabb pillanatait. A Nemzeti dal eléneklése és a 12 pont felsorolása után a diákok a dicsőséges tavaszi hadjáratról is megemlékeztek. Az ünnepség látványos része volt a lovasbemutató: a szolnoki Kentaur Lovas Egyesület valamint a Jászdózsai Huszárbandérium hagyományőrzői szórakoztatták a közönséget óriási sikert aratva.

    Az ünnepi műsor után Szalay Ferenc polgármester átadta Szolnok Város Ifjúsági Díját, amely azok kaphatnak, akik a megyeszékhely fiatalságáért sokat tettek. Ilyen Szilágyi Gábor, a városi diáktanács egykori elnöke, aki az ifjúsági élet szervezésében nyújtott kimagasló teljesítményt. A 2008 óta működő Miért Ne Közhasznú Humán Szolgáltató Alapítvány is ezt a díjat vehette át - a városban élő fiatalok között végzett közösségépítő, generációk és szervezetek közötti együttműködést erősítő munkájáért. A Városi Kollégium Diákszövetsége kapta idén a harmadik kitüntetést. Programjaikkal az elmúlt 15 évben rendkívül sokat tettek a kollégiumi hagyományok ápolásáért.

    Ezután a Damjanich-szobornál folytatódott a megemlékezés. Radnai Béla szobrászművész, carrarai márványból faragott szobrát éppen 100 évvel ezelőtt avatták fel széleskörű közadakozást követően – idézte fel a múltat Dr. Fülöp Tamás, a JNSZ Megyei Levéltár igazgatója, majd Karkecz Konrád szavalatát követően, Paszternák Tamás káplán, az ökumenikus lelkészkör képviselője folytatta a megemlékezést '48 hőseiről.

    ” 1848. március 15-e egy jelképes dátuma sorsunknak, mely magába foglal minden örömet és boldogságot, ami érhet egy szabadságáért küzdő népet –fogalmazott ünnepi beszédében Szolnok polgármestere. Szalay Ferenc szerint világhatalmi béklyók bilincsében is szabadságvágyunk jelképe Európa volt, „az az Európa, melynek egyes baloldali és liberális politikusai ma tőlünk féltik a demokráciát. Féltik egy olyan néptől, mely vérengzés nélkül, mondhatni demokratikusan rázta le magáról a kommunizmus igáját.” A '48-as hősök megelégelték, hogy másodrangú állampolgároknak tekintik őket, kiálltak a nemzet érdekképviseletéért, a magyarok ügyéért, mert nem kételkedtek abban, hogy a magyaroknak lehet saját ügye, lehet saját érdeke – folytatta a szónok. A különböző származású és vagyonú emberek mind egyet akartak: erős, független Magyarországot – hangsúlyozta a polgármester. 1848 tehát olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelezettségünk. 164 év után is hűek vagyunk az eskühöz: „rabok tovább nem leszünk” – zárta gondolatait Szalay Ferenc. Az ünnepi beszédet követően a szabadságharc mártír tábornokának szobránál koszorút helyeztek el a szolnoki és a megyei önkormányzat, a megyei kormányhivatal, a fegyveres testületek, a politikai pártok, az intézmények, a társadalmi és a civil szervezetek képviselői, valamint az ünneplők.

    Délben ünnepi szentmisére várták a hívőket a vártemplomba, a rendezvénysorozat este gyertyagyújtással zárult a Damjanich-szobornál.

    Szalay Ferenc polgármester ünnepi beszéde:


    Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Kedves Ünneplő Szolnokiak!


    Amikor a 19. századi Európa a feudalizmus szorítását próbálta lerázni magáról, egy szebb, demokratikusabb jövőért küzdött. Azt az új világrendet kereste angol és francia, magyar és német, melyben felépíthető egy igazságosabb világ. Az 1848-ban egész Európán végigsöprő forradalmi hullám szalmalángként gyorsan elhamvadt, egyedül Magyarországon, két feudális nagyhatalom, Ausztria és Oroszország ölelésében nem lehetett gyorsan letörni a népakaratot.


    Miért is említem ezt a példát? Azért, mert ma Európa egy része a demokrácia ellenfeleként kezeli hazánkat, s bennünket, magyarokat. Sokan azt mondják, hogy makacs nép vagyunk, olyan értékrenddel, mely nehezen tűri az alkalmazkodást, túl sokat foglalkozik a múltjával.


    Petőfi Sándor írta Magyar vagyok című versében:
    „Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
    A multnak tengerén, ahol szemem
    Egekbe nyúló kősziklákat lát,
    Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
    Európa színpadán mi is játszottunk,
    S mienk nem volt a legkisebb szerep;
    Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
    Mint a villámot éjjel a gyerek.”


    Történelmünk pontosan igazolja Petőfi szavait: ez a nép Európában képzelte el sorsát, s mindent meg is tett azért, hogy ez valósággá is váljon.
    Keresztény államot alapítottunk, mely immár több mint egy évezrede létezik. Óvtuk a világot a török hadaktól másfél évszázadokon keresztül, majd harcoltunk a fejlődést gúzsba kötő, nemzetiséget és szellemiséget gyötrő feudalizmus ellen. Az 1848-as forradalmi hullám megrengette a feudális államokat, de az igazán halálos sebet a magyarságtól kapta.
    A mi háborúktól, küzdelmektől szegélyezett históriánk egyik legszebb fejezetévé vált az a szűk másfél év. Amikor lánglelkű szónokok, bölcs hadvezérek és államférfiak vezetésével ez a széttagolt nemzet összefogott, s kis híján világra szóló tettet hajtott végre.


    Mert ne feledjük, forradalmunk betetőzése volt egy csodálatos folyamatnak, melyet nemzetté válásnak is hívhatunk, s magában foglalta a reformációt. 1848. március 15-e egy jelképes dátuma sorsunknak, mely magába foglal minden örömet és boldogságot, ami érhet egy szabadságáért küzdő népet. Nekünk a mai napig ez az éltetőnk, minket ezek az emlékek tesznek magyarrá. Azóta is küzdöttünk, harcoltunk a demokráciáért, mely egyfajta távoli célként lebeghetett előttünk. Világhatalmi béklyók bilincsében is szabadságvágyunk jelképe Európa volt.


    Az az Európa, melynek egyes baloldali és liberális politikusai ma tőlünk féltik a demokráciát. Féltik egy olyan néptől, mely vérengzés nélkül, mondhatni demokratikusan rázta le magáról a kommunizmus igáját, s demokratikusan választottuk jelenlegi kormányunkat is, pontosan úgy, ahogyan 1990 óta mindegyiket.


    Európa számunkra továbbra sem csupán egy földrész, hanem a kulturális sokszínűségnek, egymás tiszteletének a jelképe. Ám valamiért ez az álom most mégsem annyira színes, látjuk azt is, mennyire kicsinyes tud lenni a politikai hatalomszerzés a nemzetközi színtéren is.


    Tisztelt Ünneplők!
    Amikor a 48-as hősökről beszélünk, ki kell emelnünk a nemesek és a jobbágyok, a gazdagok és a szegények őszinte és erős összefogását, de mindenekelőtt a forradalmárok bátorságát! Fejezzük ki tiszteletünket azoknak a bátraknak, akik egykoron – szemben az árral, az idegen elnyomással, az elvárásokkal – mertek a szabadságért harcolni. Ezek a forradalmárok legyőzték saját félelmeiket, miközben akár százak súgták fülükbe: „ne merjétek”, „ne tegyétek”, „nektek ezt nem szabad”. Ők azonban megelégelték azt, hogy másodrangú állampolgároknak tekintik őket, kiálltak a nemzet érdekképviseletéért, a magyarok ügyéért, mert nem kételkedtek abban, hogy a magyaroknak lehet saját ügye, lehet saját érdeke.


    Ezek a különböző származású és vagyonú emberek mind egyet akartak: erős, független Magyarországot! Ezzel szemben mit látunk ma? Az értünk elég kétes értékek mentén aggódó külföldi szócsöveket magyarok „működtetik”, akiknek semmi sem szent a hatalom megszerzéséért. Olyan emberek ők, akik kikerülve a hatalomból, megmutatták valódi énjüket: a pénzéhes, erkölcstelen, a nemzet érdekeit lábbal tipró műdemokratát! Voltak olyan esztendők a magyar történelemben, amikor az ilyen embereket hazaárulónak tartották.

    Ne legyenek kétségeink: ha a bennünket szidalmazó szocialista és liberális Európa parlamenti képviselők hasonlóképpen nyilatkoznának saját hazájukról, bizony őket is ellenségnek tekintené saját nemzetük Franciaországban, Németországban, Ausztriában, vagy éppen Hollandiában.

    Kedves Szolnokiak!
    Március számunkra nem véletlenül a megújulás ünnepe, mint a természetben. Úgy tekintünk az 1848/49-es forradalomra, mint a nemzet születésének, megújulásának kezdetére. A kezdetben szedett-vedett, több nép fiai által megerősített és vezetett magyar hadak óriási hátrányban ugyan, de a csatatéren legyőzték az elnyomó osztrák seregeket. Nekünk, szolnokiaknak is fűződik egy szép emlékünk a szabadságharchoz. A dicsőséges tavaszi hadjárat, mely kiűzte az osztrák seregeket a magyar földről, éppen itt indult, a Tisza és a Zagyva ölelésében. Damjanich tábornok vörössipkásai Vécsey alakulataival közösen megfutamították az osztrákokat, s megfordították a csata menetét. Erőt adtak ezzel az előző hónapokban megfáradt seregeknek, valamint az egész országnak.


    Hölgyeim, Uraim!
    Két évvel ezelőtt, amikor a magyarok elsöprő erővel leváltották azt a kormányt, amely csőd szélére kormányozta az országot, s mely hazugságaival és botrányaival alapjaiban rengette meg a demokráciába vetett hitünket. Változásért kiáltott az ország, pontosan úgy, mint 1848-ban.
    Egy elszegényedett, eladósodott, önrendelkezését részben elveszítő, erkölcsileg lezüllesztett, társadalmilag szétszakított államot hagytak ránk, egy olyan Magyarországot, mely gyakorlatilag mindenkitől függött, csak önmagától nem.

    A 48-as szabadságharc hősei mindent megtettek azért, hogy a magyarok Európa haladóbb társadalmait utolérjék, felzárkózzanak mögéjük. Ma, amikor egy demokratikusan megválasztott kormány ugyanezt teszi, s végleg leszámol a kommunista diktatúra maradványaival, akkor kritikák özönét kapja.

    Európa ma válsággal küszködik, hasonlóképpen, mint 1848-ban. Akkor két társadalmi rendszer, a feudalizmus és a polgárosodás állt szemben egymással. Ma a liberális kapitalizmus önemésztő rendszere szorul változásra, amit egyelőre tűzzel-vassal védenek haszonélvezői. Aki más utat keresve próbálja megmenteni a demokratikus államok gazdaságát, számukra ellenség, de legalábbis ellenfél a politikai palettán.

    Tisztelt Ünneplők!
    Azonban hiába áll hazánk európai támadások kereszttüzében, itthoni gondjainkról nem feledkezhetünk meg. Mert a gazdasági válságból ki kell vezetünk az országot, s ebben számítunk mindenkire, akinek fontos Magyarország, fontos a demokrácia, a történelmi hagyományok.
    Mert az Európai Unió is akkor lesz igazán erős, ha az államközösséget alkotó egyes nemzetek erősek.

    Ki tudja, talán Európa vezető politikusainak éppen egy reformkori gondolkodó mutathat utat. Széchenyi István, a legnagyobb magyar mondta ugyanis egykoron: Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn. Legyünk erősek hitünkben és hagyományainkban, mert az abban rejlő tapasztalatok ismét naggyá tehetik nemzetünket.
    1848 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet oltalmazni, ápolni minden időben becsületbeli kötelezettségünk. Mert 164 év után is hűek vagyunk az eskühöz: „rabok tovább nem leszünk”. Ma is ehhez tartjuk magunkat. Bárhogy fordul is a világ, bármiképp is kanyarodik az élet, ki fogunk állni egymásért. A nemzet közös esküje azt jelenti, minden magyar ki fog állni minden magyarért, és minden magyar közösen ki fog állni Magyarországért. Hölgyeim és Uraim, ehhez kívánok mindannyiunknak sok erőt és kitartást.

    VISSZA

    Tisztelt Olvasó! Szolnok hírei, programjai iOS és androidos mobiltelefonjáról is elérhetők. Töltse le az alkalmazásboltból a SzolnokApp mobil alkalmazást és olvassa mobiljáról a legfrissebb szolnoki információkat!

    SzolnokApp link: http://info.szolnok.hu/app

    További hírek

    Változik a Véső úti strandfürdő nyitva tartása

    2024-03-28

    A Szolnoki Sportcentrum Nonprofit Kft., mint a Véső úti strandfürdő üzemeltetője tájékoztatja Kedves Vendégeit, hogy a strandfürdő ideiglenes jelleggel - a nyári üzemeltetésre történő átállás miatt 2024. április 8-tól kezdődően nem üzemel.

    FELHÍVÁS villamos hálózatok környezetének tisztán tartására

    2024-03-27

    FELHÍVÁS villamos hálózatok környezetének tisztán tartására

    A szabadságharc hősei előtt tisztelgett Szolnok

    2024-03-15

    A százhetvenhat évvel ezelőtti 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk országszerte, így Szolnokon is. A Kossuth téren látványos és színes programmal várták az ünneplőket.

    Ezüst Pelikán-díjjal ismerték el Udovecz György munkásságát

    2024-03-04

    A szolnoki csata talán a leglátványosabb szabadtéri rendezvénye Szolnoknak, évről-évre sokezer érdeklődőt vonz. Ehhez azonban sok-sok ember elkötelezett munkájára is szükség van, hiszen nem kis feladat a megszervezése.

    Elfogadta a közgyűlés a város idei költségvetését

    2024-03-01

    Elfogadták a város 2024-es költségvetését a februári közgyűlésen. A képviselők döntöttek többek arról is, hogy a lakossági visszajelzések alapján április elsejétől finomhangolják a novemberben bevezetett buszmenetrendet.