RepTár

2016-ban nyitotta meg kapuit a RepTár, Szolnok város repülőmúzeuma, amely egyedülálló repüléstörténeti kiállítóhely Kelet-Európában. A múzeum több mint 4 500 m2 fedett kiállítóterével, és mintegy 60 000 m2 alapterületével már mérete okán is figyelemre tarthat számot. A múzeum több, mint egy nagy repülőgép emlékpark. Az itt található nyugdíjazott és restaurált gépek mellett interaktív eszközök kínálnak különleges élményt a látogatók számára. A RepTár nem csak kiállítóhely, de élményeket és szórakozást kínáló tematikus park is.

A RepTárban elhelyezett gyűjteményt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereinek segítségével állították össze. A kiállított tárgyak között muzeális értékű hadirepülőgépek, helikopterek, haditechnikai eszközök éppúgy megtalálhatók, mint a hajtóműmodellek, és a hazai repüléstörténet egyéb relikviái. A nemzetközileg is jegyzett katonai repülőgép gyűjtemény, melyet eddig a Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítóhelyen látogathatott a közönség, új darabokkal kiegészülve költözött a RepTárba. A gyűjtemény nem csak kibővült és méltó elhelyezést kapott, de az átköltöztetéssel egész évben látogathatóvá vált.

A látogatók számára interaktív- és elektronikai eszközök (4 D mozi, repülőgép szimulátorok) mellett akadálypálya, játszótér, étterem és kávézó teszi élvezetessé a múzeumi látogatást

A RepTár az Ó-Szolnoki vasútállomás területén létesült, így megcsodálhatók az egykori indóház műemlék épületei is.

Az Indóház, vagy más néven felvételi épület, a vasúti építészet jellegzetes alkotása 1847-ben épült. Az épületet az a Wilhelm Paul Sprenger tanácsos tervezte, aki a budapesti Nyugati-pályaudvar elődjének tekinthető indóház terveit is készítette.

A RepTár udvarán álló kis épület a 19. századi vasútépítészet ékes példája. A miniatűr víztorony feladata a mozdonyok vízzel való ellátása, valamint a víz tárolása volt. Ennek megfelelően 3 részből állt, a földalatti kútból, a földszinti szivattyúból és az emeleten helyezett víztartályból.

A raktár épülete a régi szolnoki vasútállomás területének nyugati részén található. A száz méter hosszú épület feltehetően az 1850-es években épült. A Tiszán szállított só raktározását és vagonokba történő átrakását oldották meg az épületben.