A szolnoki csipke története
A szolnoki csipke is abban az időszakban született, amikor a korszellem a gépi termelés ellensúlyozásával egyidejűleg a kézimunka felértékelésének kedvezett. Ez a törekvés a szecessziós stílussal, a népművészet felfedezésével és a magyarországi iparművészet születésével esett egybe. A szolnoki csipke a varrott, az ún. „levegőbe varrott” csipkék közé tartozik. Megalkotója, első tervezője és készítője az 1896-os születésű Hagyák Stefánia volt. Ő az 1920-as évektől kezdve családjával – testvérével, Emerenciával, édesanyjával, nagynénjével és két unokatestvérével – kézimunkázásból élt. Szolnokon az egykori Nerfeld-palotabeli Lánczi-féle kézimunkabolt bedolgozói voltak. Kezdetben kézimunkakönyvek mintáiból dolgoztak, elsősorban lakástextíliát készítettek, varrással, hímzéssel, horgolással egyaránt. A munkát szakaszokra bontották, ám bármilyen technikával készült is az, a tervező minden esetben Stefánia, vagy ahogy Szolnok-szerte nevezték, Stefike volt. Emerencia a hímzésre, a nagynéni a gépi varrásra, a többiek a bontásra-fércelésre, tehát az apróbb kiegészítő munkákra specializálódtak. Stefánia külföldi szaklapokban találkozott a varrott csipkével, ezekből merítette a készítés ötletét. Kezdetben varrott csipkét csak kiegészítő díszítésként használtak más technikákkal készült darabokhoz, azonban Stefike rövid idő múlva saját terveket kezdett készíteni, kizárólag varrott csipkével készítendő lakástextíliákhoz, viseletkiegészítőkhöz. Egyéni stílusának legjellemzőbb vonása a népművészetből merített magyaros mintakincs volt. „Stefike csipkéje” keresett áru lett Szolnokon, népszerűségét jelzi, hogy tervezője több tanfolyam keretében igyekezett a készítés technikáját is közkinccsé tenni. A tanfolyamok résztvevői szolnoki templomoknak, közintézményeknek is ajándékoztak csipkéket. Más, híres csipkék – a brüsszeli, velencei, halasi – példáját követve Hagyák Stefánia is ragaszkodott ahhoz, hogy a hozzá köthető típus ne „Stefike csipkéje”, hanem „szolnoki csipke” megjelöléssel kerüljön a köztudatba. A tanfolyamok és a csipke keresettsége ellenére Szolnokon nem alakult ki nagyobb bedolgozói hálózat, a második világháború után a készítés technikáját alig ismerték. Stefánia elköltözött a városból, ezzel a csipke is majdnem eltűnt. Évtizedekig unokahúga, Jakab Antalné Mészáros Gizella volt az egyetlen, aki ennek a tudásnak a birtokában volt. Neki köszönhető, hogy a szolnoki csipke újra ismert, ugyanis 2005-ben egy kis könyvben tette közzé a csipkekészítés munkafolyamatait, öltésmintáit, mintarajzait. 2008-ban Jakabné Mészáros Gizella hagyatékából 81 darab mintarajz került a múzeum néprajzi gyűjteményébe, ma ez a tárgyegyüttes a szolnoki csipke készítésének leghitelesebb és leggazdagabb forrása. Mészáros Gizella – hasonlóan, mint neki Hagyák Stefánia – egyetlen tanítványnak, Tóth Béláné Szabó Teréziának tudta továbbadni gyakorlatban is a szolnoki csipke készítésének technikáját. 2005 óta neki köszönhetően a városban már többen is ismerik és készítik. Tóth Béláné érdeme, hogy a csipkekészítők országos hálózatába is bekerült, nyári táboraikban, az ún. csipkehetek keretében az utóbbi évtizedben az ország számos vidékén megismerték.
A készítés menete
A készítés menetének két fő egysége van: a zsinór elkészítése és a mintarajz kitöltése. A mintát a zsinór vonalvezetése rajzolja körbe, az öltések ezt követően készülnek. A szolnoki csipke zsinórja minden segédeszköz nélkül, kézzel készített ún. körmönfont zsinór. Két egyforma fonalgombolyag szükséges hozzá, amelyek végét összekötjük. Ezután váltogatva két kezünket egyszer egyik, máskor másik mutatóujjunkon tartunk hurkot. A hurkon tulajdonképpen mindig átvezetjük a másik ujjunkról a szabad szálat, ezzel másik kezünkre kerül a hurok – ezt váltogatva szaporodik a zsinór, amelynek elkészítése után következik a minta kiválasztása. A választott mintát pergamenre rajzoljuk, majd a rajzolt oldalával lefelé fordítva a pergament egy kicsivel nagyobb vászonra férceljük. A vászon szélét körben visszahajtjuk a pergamenre, majd keresztben is levarrjuk az egészet, hogy ne tudjon elmozdulni. A zsinórt a minta vonalaira rögzítjük, 2-3 mm-enként. A tűt felszúrjuk, körbevesszük a zsinórt a fércelő cérnával, majd ugyanott szúrjuk vissza. Ezt követi a zsinór által határolt részek kitöltése, a 26 ismert öltés közül válogatva. (Emiatt a sajátossága miatt nevezik ezt a technikát levegőbe varrásnak, mert a készítő az alaphoz, a pergamenhez, vászonhoz nem rögzíti az öltéseket, azok csak a zsinórhoz és egymáshoz csatlakoznak.) Miután a közöket öltéssel töltöttük ki, a vászon oldaláról elvágva a rögzítő szálakat, lefejtjük róla a kész csipkét.
A szolnoki csipke jellegzetességei
Mivel a készítés technikája, a varrás szempontjából a szolnoki csipke a halasihoz áll legközelebb, jellegzetességei az attól való elhatárolás révén mutatkoznak meg igazán. Míg a szolnoki csipke zsinórja ún. körmönfont, kerek zsinór, a halasi mintáját, különösen első évtizedeiben egyszerűen vastagabb kontúrszállal határolták, a későbbi korszakokban pedig háromágú fonott szállal. Tehát annak zsinórja nem kerek és nem domborodik ki a teljes felületből – mint a szolnoki. A halasi csipke készítése kezdetén 15 öltéstípust ismertek, ma már 60 félét alkalmaznak. A szolnoki csipke állandóan ugyanazt a 26 öltésfajtát használta, használja. Az öltések között, a technika követelményei miatt vannak a halasival megegyezőek, ám az összhatásuk soha nem azonos. A leglényegesebb különbség azonban két, első látásra észlelhető alapjellemzőben rejlik. Egyrészt a szolnoki csipke – a halasival ellentétben - nem törekszik pókhálószerű légiességre, öltései nagyobbak, zsinórja erősebb, az összhatás rusztikusabb. Másrészt soha nem használt, ma sem használ stoppolóöltéseket. A halasi csipkében, különösen története elején a tervezés lényege a rajz vonala volt, tehát maga a kontúrozás volt a meghatározó, az általa határolt közöket kitöltő öltés típusa lényegtelen volt. Ezért ebben az időszakban nem is váltogatták azokat, hanem a legtöbb közt egyszerű stoppolóöltéssel töltötték ki. Később, ahogy szaporodott az alkalmazott öltésfajták száma, megjelentek más öltések is, de a stoppolásszerű kitöltés soha nem tűnt el teljesen. A szolnoki csipke készítésének talán az a legfontosabb jellemzője, hogy a mintaszerkesztés során a tervező és készítő az öltésfajták ritmikus, esztétikus, a minta szerkezetét hangsúlyozó váltakoztatására épít.
A szolnoki csipke hagyományának ápolása
Hild Viktor Könyvtár csipkevarró szakköre
A Hild Viktor Könyvtárban 2009 óta működik kifejezetten a szolnoki csipkével foglalkozó szakkör. Vezetője Sziráki Éva, a csipkék tervezője. A szakkör elindításában oroszlánrészt vállalt Vinczéné Nagy Mária, akinek kezdetben Tóth Béláné Szabó Terézia volt segítségére. Mára 11 főre nőtt a szakkör tagjainak száma. Valamennyien annak tudatában varrják a szolnoki csipkét, hogy azzal értéket őriznek. Munkáikból néhány darabot, a megőrzés és dokumentálás igényével a Damjanich János Múzeumnak ajándékoznak. Tóth Béláné Szabó Terézia személyesen, magánemberként is gyarapítja munkáival a múzeum gyűjteményét.
A szolnoki népdalkör szolnoki csipkével szegélyezett fellépőruhájában a Magyar Csipkekészítők Egyesületének kiállításán (2006)
Damjanich János Múzeum – Néprajzi Osztály
A szolnoki csipke 2003-ban került a múzeum látókörébe, amikor Jakab Antalné Mészáros Gizella az azévi néprajzi gyűjtőpályázati felhívásra pályamunkaként küldte be a szolnoki csipkéről szóló dolgozatát. Pályamunkájával első helyezést ért el, az is kiderült belőle, hogy ő –mint Hagyák Stefánia unokahúga - egyben a szolnoki csipke készítési technikájának akkor egyetlen ismerője. 2005-ben a múzeumban munkásságáról, saját csipkéiből (kiegészítve néhány régebbi darabbal) kiállítást rendeztünk. Jakabné Mészáros Gizella halála után a múzeum NKA pályázati támogatással örököseitől megvásárolta a szolnoki csipke 81 db mintarajzát, amelyek legtöbbjét Jakabné Mészáros Gizella másolta, néhány darabját pedig Hagyák Stefánia rajzolta. Ezek a mintarajzok a csipkekészítők számára hozzáférhetőek, ezek jelentik a minták hiteles továbbélésének garanciáját.
Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata
A városi önkormányzat már Jakabné Mészáros Gizella kéziratának felbukkanásakor kifejezte azt a szándékát, hogy annak megjelentetését erősen támogatná. Valóban önkormányzati támogatással 2005-ben a kiadvány meg is jelent „A szolnoki csipke“ címmel. Szerzője Jakabné Mészáros Gizella, kiadója a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásával.