A víztorony építésének ötlete már 1902-ben felvetődött, de csak néhány évvel később, 1908-ban írták ki a pályázatot az építésére.
A város szívében álló Eötvös téri víztornyot az „Ast Ede és Társai” vállalat építette 1909-1910-es években. A földszinti részén tulipános frízzel díszített, szecessziós stílusú épület 1910-re készült el az akkori vásártéren, a Gólya kocsma mellett.
Az akkor még új technikának számító vasbeton szerkezetű, 36 méter magas torony több mint hatvan évig állt a szolnokiak szolgálatára. A nyolc betonpillér által támogatott nyolcszög alaprajzú vízvezetéki vízmű tárolókapacitása 600 köbméter.
Az épület fejrészében 1924 és 1932 között a tűzoltóság figyelőállomása működött. A második világháború alatt végrehajtott angol szőnyegbombázáskor a víztorony erősen megsérült, helyreállítását csak 1956-ban végezték el, miután még körülbelül húsz évig üzemelt. Az 1956-os felújításkor az eredetileg szecessziós épületet szocreál ornamentikával díszítették fel: erről árulkodnak a timpanonos ajtókeretek és a tulipános fríz.