1825-ben alakult meg Magyarországon az Első Magyar Vívó Intézet és ezzel elindult a Vívó Akadémiák korszaka.
A Scheftsik György gondozásában megjelent „Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye múltja és jelene” című könyv, „A vármegye sportélete” című részében olvasható, hogy a Szolnoki Vívó klub Kiss Ernő dr. elnöklete alatt 1901-ben alakult, majd a világháború után 1923-ban kelt újra életre, amikor elnöke Alexander Imre alispán lett.
1909-ben a szolnoki születésű Tary Gizella megnyerte a Pozsonyban megrendezett első magyar női tőrvívóbajnokságot. Az 1924. évi nyári olimpiai játékoktőrvívás egyéni számában pedig 6. helyezést ért el. Ezzel Tary Gizella lett az első magyar női pontszerző olimpikon.
Glykais Gyula szerezte városunk első vívó olimpiai bajnoki címét 1928-ban az amszterdami olimpián. A pomázi születésű Glykais Gyula az első nemzetközi sikerét 1912-ben a bécsi főiskolai versenyen aratta. A világháború miatt azonban pályafutása félbeszakadt; az olasz fronton fogságba került, és testileg-lelkileg megtörten került haza. A Szolnoki Vívóklub vezetői úgy gondolták, hogy Glykais neve és tudása pezsgésbe hozhatja Szolnok vívóéletét. Alexander Imre támogatásával Glykais Gyula munkahelyhez jutott és letelepedett Szolnokon. Az amszterdami olimpián 12 asszójából 11-et megnyert, majd az 1932-ben Los Angelesben is olimpiai bajnok lett a kardcsapat tagjaként.
A Szolnoki MÁV SE 1910. május 11-én alakult meg, Papp Dénes MÁV műhelyi főmérnök kezdeményezésére. Az azóta eltelt idő alatt a MÁV-ról Lokomotívra, Törekvésre és MÁV-MTE-re is elkeresztelték az egyesületet. 1996. óta azonban ismét Szolnoki MÁV néven szerepel a kék-fehér klub, amely fontos szerepet töltött be a vidék és az ország sportéletében. A sportélet virágzását a világháború kitörése megszakította, 1920 után a MÁV szakosztályai újraéledtek. A vívó szakosztály 1939-ben alakult, ekkor vette fel a Szolnoki MÁV SE a vívást a sportágak sorába.
A vívó szakosztály fénykorát 1968-ben élte, ekkor nyert párbajtőrben olimpiai aranyérmet B. Nagy Pál a mexikóvárosi olimpián. B. Nagy Pál sportolói pályafutása alatt egyetlen egyesület, a Szolnoki MÁV SE versenyzője volt. Kétszeres magyar bajnok, világbajnoki bronz, és ezüstérmes, számtalan hazai verseny résztvevője és győztese. Évekig az első osztályban szereplő szolnoki párbajtőr csapat tagja, vezére. Versenyzéstől való visszavonulása után edzőként, majd sportvezetőként segítette a város vívószakosztályát.
Az 1968-as olimpiát követően a városban kiemelkedő népszerűségnek örvendett a vívás. Mivel az edzéseket az iskolák tornatermeiben tartották, B. Nagy Pál és sporttársai elhatározták, hogy kezdeményezik egy vívócsarnok megépítését. A Véső úti sportcsarnok 2010 óta az olimpiai bajnok B. Nagy Pál nevét viseli.