A szociális munka napja alkalmából adták át ma a városházán a dr. Adorján Ildikó-díjat. A két díjazott hosszú évek óta elkötelezetten tevékenykedik a városban, egyikük az önkéntesség, másikuk a hallássérültek esélyegyenlőségének megteremtése területén.
A „Szociális Munka Napja” a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége nevéhez fűződik, amely 1956-ban alakult meg. A Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége 1997-ben nevezte meg november 12-ét, a szociális munka napjaként, amely minden évben alkalom kell, hogy legyen arra, hogy a szakterület felhívja a közfigyelmet a szociálisan elesettekre, a társadalmi kirekesztés tényére, valamint a szociális munka szerepére.
A város közgyűlése 2007-ben a város szociális és gyerekjóléti intézményeiben tevékenykedők iránt érzett tisztelet és megbecsülése jeléül Pro Caritate Díjat alapított azok részére, akik a szakterület helyi eredményei, értékei gyarapításában kiemelkedő tevékenységet nyújtottak. Dr. Gergely Mihályné Dr. Adorján Ildikó a városunkban folyó karitatív tevékenység kiemelkedő alakja, a helyi civil érdekképviselet jeles személyisége. A város közgyűlése 2011-ben döntött arról, hogy a díj elnevezése „Adorján Ildikó-díj”-ra módosuljon, melyet ma harmadik alkalommal adtak át. A díjjal járó plakett II. András magyar király lányát, Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja. Szent Erzsébet a magyar történelembe az irgalmas cselekedetek gyakorlója, a felebaráti szeretet példaképévé vált. A díjjal járó plakett Szabó Imrefia Béla szobrászművész alkotása.
Szalay Ferenc polgármester beszédében méltatta a városban szociális területen dolgozók munkáját, akik, mint mondta, az erkölcsi mellett az anyagi elismerést is megérdemlik. Mint mondta, a kormány törekvése az, hogy ez minél előbb megtörténjen.
A díjak átadását követően az ünnepséget a Közgé Singers és a Pitypang óvoda fellépőinek műsora színesítette.
A díjazottak:
Contact Mentálhigiénés Konzultációs Szolgálat Önkéntes Centrum
2013. évben Adorján Ildikó díjban részesülő tevékenységét hivatalosan 2010. március 1-én kezdte meg Szolnokon egy Európai Uniós projekt keretében. Azonban már ezt megelőzően 2008-tól az önkormányzattal közösen az Önkéntes Agóra megrendezésével igyekezett felhívni a figyelmet az önkéntesség egyéni, szervezeti és társadalmi fontosságára. A pályázat lehetővé tette, hogy ez az értékkövető, közösségépítő tevékenység központi támogatás bevonásával folytatódjon tovább.
A projekt tervezésekor célul tűzték ki az önkéntesség népszerűsítését, terjesztését, elfogadtatását, köztudatba történő beépülését. Ehhez a szervezet minden lehetőséget megragadott a fórumokon át egészen megyékben tartott tájékoztatókig. Törekvéseiknek köszönhetően tevékenységüket azóta is töretlenül folytatják oly annyira, hogy 2013. februárban elnyerték az Önkéntes Központ címet, és megvalósult a megyében hét kistérséget összefogó Önkéntes Centrum. Az Önkéntes Centrum vezetője Pollákné Cser Edit hiteles, innovatív, kreatív személye nagyban elősegítette, hogy 2001-re szinten minden helyi intézmény és szervezet ismerte tevékenységüket az oktatási intézményektől kezdve, az egészségügyi, szociális és kulturális intézményekig.
Lelkes munkájuknak köszönhetően az Önkéntes Centrum 2010. év végére több mint 200 regisztrált önkéntessel, 32 fogadószervezettel büszkélkedhetett. 2011. végére a regisztrált önkéntesek száma megtriplázódott, a fogadó szervezeteké pedig megduplázódott. 2012. évben pedig már közel 201 fővel növekedett a csatlakozók száma.
Országos szinten is példaértékű az az együttműködés, mely a foglalkoztatást helyettesítő támogatás folyósításával kapcsolatosan jött lére Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkéntes Centrum között.
Lelkes önkéntesek segítettek többek között a szociális nyári gyermekétkeztetésben, a karácsonyi ételosztásban, a városi sport és kulturális rendezvényeken. Az Önkéntes Centrum, működtetőjének és munkatársainak az önkéntesség értékének erősítése és a helyi közösségi kohézió erősítése érdekében végzett munkája okán méltó az „Adorján Ildikó-díj” odaítélésére.
Bende Lajos (Bende Lajos a HÍD Jelnyelvi Tolmácsok Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete elnöke)
Szülei siketet voltak, a közeli rokonságában is sok hallássérült volt. Már kora gyermekkorától kezdve segítette családja majd később tágabb környezete életét a születést követően magába szívott és tanult jelnyelv tudásával.
1970-ben Budapesten elvégezte a tiszti főiskolát, majd a Magyar Honvédségnél történő elhelyezkedése okán Szolnokra költözött, és azóta is itt él. 1989-ben végezte el a rendőrtiszti főiskolát, majd 1998-ban szerezte meg jelnyelvi tolmács végzettségét. 1998-2002 között a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Egyesületének elnökévé választották Ekkor alapította meg a HÍD Jelnyelvi Tolmácsok Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületét. 2001. évben párjával elindították Szolnokon alap- és középfokú kommunikációs segítő végzettséget adó tanfolyamaikat, melynek programját ők dolgozták ki, és amely még most is példaértékű országos szinten. Kitartó munkájának köszönhetően érte el, hogy az esélyegyenlőségi törvény előírásainak teljesítése érdekében minden közintézményben legalább 1 fő középfokú kommunikációs segítő legyen a hallássérültek ügyintézése segítésére. A Szolnok Televízióval való sorozatos egyeztetése eredményeképpen hetente 1 alkalommal a heti hírösszefoglalót tolmácsolt előadásként nézhették a környéken élő hallássérült emberek.
Szintén 2001. évben kezdte meg szervezését az évente megrendezésre kerülő „Lehullott csend” országos szavalóversenynek, melyben külön kategóriában indulhattak a hallássérült emberek, ezzel is segítve a magyar nyelv és irodalom szeretetét és az ép halló és hallássérült emberek közötti kapcsolat kiépítését. 2004-ben a Siketek és Nagyothallók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének elnökévé választották. 2004-ben az általa alapított egyesület keretében Klubbot hozott létre a hallássérültek számára, mely legjobb színtere volt a nála képzésben résztvevő hallgatók gyakorlati tapasztalatszerzésének.
Ennyivel azonban nem elégedett meg, hanem szerette volna az ép halló embereket és a hallássérült embereket közelebb hozni egymáshoz. 2005-ben indította útjára a saját ötlet alapján felépített úgynevezett „Esély” órát, amely óvodákban és iskolákban érzékenyítette a gyermekeket a hallássérültekkel való kapcsolatra. Szenvedélyével élete párját is megfertőzte, aki szurdopedagógus, és szintén kiváló jelnyelvi tolmács.
A hallássérültek és más fogyatékossággal élők helyi szintű összeszervezése, valamint a hallássérültek érdekében helyi szinten szakmai alázattal és elhivatottsággal végzett úttörő munkája alapján méltó az „Adorján Ildikó-díj”-ra.