Ez a weboldal sütiket használ, hogy az oldal összes funkcióját elérje. További információt az adatkezeléssel kapcsolatban az Adatvédelmi tájékoztató oldalunkon talál. Amennyiben elfogadja a sütik használatát weboldalunknak, kérjük kattintson az Engedélyez gombra.

Történelmi visszatekintő

Történelmi visszatekintő

A Tisza folyó hajdanán egy lomhán kanyargó síksági vízfolyás volt. A Tisza vízgyűjtő területét az árvízi kiöntések következtében évszázadokon át lápok és mocsarak borították. A síkságra érkező mellékvízfolyások egy részének esés hiányában nem volt határozott lefolyása, ezért bizonytalanul kanyargó, helyenként mocsárba vesző erekké váltak. Ez a szinte lefolyástalan síkság az egyik oka, hogy alkalmanként annak idején igen sekély víz csordogált a Tisza széles völgyében, mederről alig lehetett beszélni.



A lomhán folyó vizet a legkisebb akadály ki tudta téríteni útjából. Innen a Tisza kanyargóssága és a meder szinte szakadatlan ide-oda vándorlása. A nyolcszázas évek elején végzett felmérés alapján a tiszai árvizek 18 vármegyében 854 települést veszélyeztettek. Ez részben annak volt tulajdonítható, hogy az évszázadokon át végzett folyamatos erdőirtás és legeltetés következtében fokozatosan növekedett a hegyvidékről a síkságra lezúduló eső és hólé mennyisége, s ez az időjárási viszonyokkal párosulva egyre emelkedő árvíz-szinteket eredményezett. Így aztán egykor biztonságosnak tekintett ármentes vidékek is veszélybe kerültek és a szántóföldi gazdálkodás kiszámíthatatlanabbá vált. Az 1838-as katasztrofális árvizek hatására meghozott „A Duna és egyéb folyók szabályozásáról” szóló törvény alapján került sor többek között a Tisza szabályozására is
Az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat területén, Tiszadobon, a szederkényi átvágásnál 1846 aug. 27-i megtett első ünnepélyes kapavágás jelentette az egész Tisza-szabályozás kezdetét. A Vásárhelyi terv a Közép-Tiszai szakaszon 16 átvágást tartalmazott, melyeknek vezérárkai viszonylag rövid idő alatt 1846-1866 között elkészültek. A tiszai átvágások kialakulását vezérárok kiásásával segítették, annak kifejlődésére számítva. A tervben a szolnoki átvágás 77/b szám, később Szolnok (77)/II. szám alatt szerepelt. Az átvágás egy 1847-es kimutatás szerint 27783 m hosszú volt, szélessége 11,34 m (6 öl), mélység: 5,67 m (3 öl). A vezérárok kiásása is 150 évvel ezelőtt 1857-ben megvalósult. A Közép-Tisza vidéki átvágások esetében részben a kötött talaj, részben a lecsökkent vízsodrás miatt az átvágások nem fejlődtek ki úgy mint a Felső-Tisza vidéken. Az árhullámok ezeket a vezérárkokat feliszapolták, fejlesztésükre költségkímélés miatt nem került sor. Ezt támasztja alá az 1867. évi árvízről szóló jelentés is, mely szerint az ez idáig kiásott 16 db Közép-Tiszai átmetszés közül 11 nemcsak, hogy nem fejlődött kielégítően, hanem a 75. számú tiszapüspöki teljesen feliszapolódott. Az 1860-ban készített térkép már feltűnteti a szolnoki 77/b sz. vezérárkot és a Szolnok.- Debrecen vasútvonalat. A Millér főcsatorna már a vasútvonallal párhuzamosan az új ásott medrében halad. A térképen már megjelent az Alcsisziget név is. Hogy a szolnoki vezérárok nem fejlődött megfelelően, bizonyítja a Szolnoki Levéltárban található -1885-ből származó- a Szolnok város határában elvonuló Tisza bal partján lévő hajó vontató út helyszínrajza is, amelyen feltüntették az átvágást, de a vontató út továbbra is a régi úton haladt.

A Szegedi katasztrofális árvizet (1879) követően felerősödik ismételten a szabályozási munkálatok iránti igény, így elkészül a Szolnok- Szajol árvízvédelmi töltés terve, melyet Pész Károly irányításával, Weisz Lajos királyi mérnök 1905. februárjában készítette el. Az árvízvédelmi töltés 0-3994 szelvények közötti szakasza a 77/II. II. József katonai térkép (1784) 1860-ban készített térkép 3 vezérárok bővítéséből kikerült 460 601 m3 földből,- míg a 3 994- 6394 szelvények közötti szakasz 202 172 m3 földmennyisége anyagárkokból került beépítésre. Az engedélyezési okirat szerint a töltést 1906. júniusáig kellett elvégezni.

Az átvágás befejezésének pontos időpontjáról nincs információ, de az átvágás költség kimutatása szerint 1907. évben már nem merülnek fel költségek, vagyis feltehetően a munkálatok befejeződtek. A fenti adatokat figyelembe véve a Szolnoki 77/II. sz. átvágás vezérárkának megépítése 150 évvel ezelőtt 1857. évben valósult meg, míg az Alcsi Holt-Tisza leválasztása az élő Tiszától 100 éve, 1907-ben történt meg.

Tisztelt Olvasó! Szolnok hírei, programjai iOS és androidos mobiltelefonjáról is elérhetők. Töltse le az alkalmazásboltból a SzolnokApp mobil alkalmazást és olvassa mobiljáról a legfrissebb szolnoki információkat!

SzolnokApp link: http://info.szolnok.hu/app