Országszerte, így Szolnokon is megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc 57 évvel ezelőtti eseményeiről. Immár hagyományosan a Kossuth térről indult a menet - élükön a korabeli ruhába öltözött hagyományőrzőkkel -, majd az Ötvenhatosok terén felállított színpadon idézték meg a küzdelmes napok emlékét.
Délután koszorúzásokkal kezdődtek a városi megemlékezések. A forradalom és szabadságharc szolnoki hőseinek, Dancsi József, Kiss Ferenc, vitéz Szatmári József és Kablay Lajos emléktáblájánál helyezték el a tisztelet és emlékezés virágait hozzátartozók, tisztelők, egykori barátok, a város nevében pedig Szabó István alpolgármester.
Az Ötvenhatosok terén tartott megemlékezésen az akkori eseményekhez kapcsolódó talán legismertebb verset, Márai Sándor: Mennyből az angyal című versét szavalta el Molnár László színművész, ezt Szkiba Tibor parókus egyházi beszéde követte. Szalay Ferenc polgármester beszédében ’56 tanulságairól beszélt:
„Mit is adott nekünk 1956 forradalma? Milyen tanulságokkal tette gazdagabbá nemzetünket?
1956. október 23-án a magyarok kivívták a szabadságot, amelynek emléke, azóta is élteti hitünket a nemzetben és az igazságban.
Hősök azok az emberek, akik reménytelenül szálltak szembe egy legyőzhetetlen erővel, pusztán azért, hogy felnövő generációk számára szabad legyen a világ. Életüket áldozták azért, hogy félelem nélkül tudjanak egymás szemébe nézni, s végre közös akarattal tudják felépíteni azt a hazát, mely mindenkinek az otthona.
...
Történelmi nehézségű és felelősségű feladat megértenünk a forradalom minden részletét, de ugyanakkor csodálatos kihívást is jelent számunkra kideríteni mindent, s megmutatni gyermekeinknek, unokáinknak: nemzetünk hatalmas tettekre képes! Ezzel a lehetőséggel élnünk kell, mert olyan hitet és erőt tudunk utódaink kezébe adni, amivel képesek lesznek erős, sikeres Magyarországot építeni. Emlékezzünk, higgyünk, s akkor méltók leszünk hőseinkhez!”
A megemlékezés koszorúzással zárult.