A végül egészségügyi elővigyázatosság miatt elmaradt székely szabadság napi megemlékezésen dr. Parádi Levente, az Erdély Barátainak Köre Kulturális Egyesület elnöke mondott volna beszédet. az alábbiakban a nemes gondolatokat közöljük.
Tisztelt hallgatóság, kedves honfitársaim!
Életutam szinte kötelez arra, hogy ma gondolataimat megismertessen önökkel. Nem sokat gondolkodtam, hogy eleget tegyek a felkérésnek.
Az Erdély Barátainak Köre Kulturális Egyesület 1991-ben alakult meg Szolnokon, már 29 éve veszünk részt Szolnok Megyei Jogú város kulturális életében.
Magamról annyit: négy generációs orvos családból származom. Felmenőim Kolozsváron és Szolnok-Doboka vármegye székhelyén, Désen dolgoztak. Már 42 éve lakom Szolnokon. Lemondva a román állampolgárságomról "hontalanként" kerültem ide feleségemmel és három lányommal együtt. Szolnok városa adott nekünk megélhetési lehetőséget és biztonságot. Kezdetben voltak akadályok, beilleszkedési nehézségek. A legjobban az fájt nekünk a szülőknek és a lányaimnak, hogy az osztálytársaik románnak csúfolták őket. Persze ők nem tudták azt, hogy Marosvásárhelyen a román iskolatársaik bozgornak nevezték őket, ami magyarul hontalant jelent.
Mátyás király szülővárosában a kincses Kolozsvárott születtem 1941-ben, amikor Kolozsvár a II. Bécsi Döntés következtében újra Magyarország része lett, így tehát magyar állampolgárnak születtem. Sajnos ez az állapot nem sokáig tartott. A II. világháború győztes nagyhatalmai megint elvették Magyarországtól és Romániához csatolták az erdélyi, bánáti, párciumi és székelyföldi területeket, összesen 105.000 négyzetkilomért. Megjegyzem, hogy a jelenlegi országunk területe mindössze 93.000 négyzetkilométer. Nehéz elfelejteni ezt a vesztességet
„Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá”
idézet Juhász Gyula Trianon című verséből az első két sor.
A román államhatalom újbóli berendezkedése után kénytelen voltam román állampolgárként boldogulni, ahogy hagytak. Még szerencsésnek mondhatom magam abban a tekintetben, hogy általános iskoláimat és a gimnáziumot Désen a régi Szolnok-Doboka vármegye székhelyén magyar tanintézményekben végezhettem el.
Az akkor még csak 30.000 fős városban a magyarság részaránya 35-40 % volt. Amikor 14 éves koromban konfirmáltam, a tablón 72 diák szerepelt. Az ottani magyar lakosság fele, református vallású, a másik fele római katolikus vallású volt. Ezek az idők sajnos már elmúltak.
Az akkori gimnáziumi osztályom 47 tanulóból állt. Mi voltunk az utolsó osztály abban az iskolában, amelyet Magyar Gimnáziumnak neveztek. Az utánunk következő osztályok már csak románul tanulhattak és érettségizhettek. Ez a forgatókönyv volt kiszabva a magyar tannyelvű Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti egyetemre. Általános orvosi szakon 1964-ben végeztem. A következő évben már megszüntették az önálló magyar egyetemet és csak kis létszámú magyar csoport tanulhatott az elméleti oktatás terén magyarul. A gyakorlati oktatást már 1962-ben is csak románul lehetett folytatni. Az orvostudományi egyetem magyar tagozatának a helyzete azóta fokozatosan tovább romlott. Az intézmény nevét is megváltoztatták. Ceausescu uralkodása után is folytatódik az a magyar ellenes jelenség, azaz megszüntetni a magyar tannyelvű iskolai képzéseket. Lásd a marosvásárhelyi katolikus gimnázium és a sepsiszentgyörgyi székely Mikó gimnázium sorsát, és még sorolhatnánk a hasonló történeteket.
A mai napon egy olyan eseményről emlékezünk meg, ami egy valós történet. Főszereplői székelyek és osztrákok.
Feltehetnénk a kérdést, hogy mi keresni valójuk volt Erdélyben az osztrákoknak?
A Mohácsi vesztes csata után a törökök elfoglalták az ország középső részét. A magyar királyság északnyugaton később osztrák fennhatóság alá került osztrák, keleti részén pedig az erdélyi fejedelemség még sokáig megőrizte az Oszmán Birodalom által kisarcolt adófizetési kötelezettséget. Az oszmán birodalom további terjeszkedésének megállítására I. Lipót Német-római császár irányítása alatt keresztény koalíciót hoztak létre.
1590 -ben ezt az egyezményt az erdélyi rendek is aláírták
A Diploma Leopoldinum azt is tartalmazta, hogy az erdélyi részek katonai irányítása császári parancsnok hatáskörébe tartozik. Basta generalis első tettei közé tartozik, hogy a havasalföldi vajdát, aki erdélyi fejedelmi címre ácsingózott, Nagyenyed mellett, Miriszlónál legyőzte.
A következő osztrák katonai akció azért történt meg, mert a székelyek nemet mondtak Mária Terézia azon parancsára, hogy 3 határőrezred felállításával járuljanak hozzá az osztrák birodalom védelméhez.
Erre a császárnő parancsára szétlőtték Mádéfalvát. Ezt az eseményt siculicidium (székely gyilkolás) néven tartja számon a történelem. Az életben maradt lakosság Moldovába és Bukovinába menekült és telepedett le. Mostani szóhasználattal őket csángóknak nevezik.
90 év múlva, a magyar szabadságharc után nem sok idővel székely értelmiségiek azon gondolkodtak el, hogy mit lehet tenni az osztrák elnyomás megszüntetésére. A konspiráció kitudódott, börtönbe zárták a résztvevőket, akik közül három személyt a Marosvásárhelyi Postaréten kivégeztek 1854. március 10-én, ma éppen 166 éve.
Ferenc József császár állandóan hadakozott a szomszéd hatalmakkal. Mivel állandóan újabb és újabb haderőkre volt szüksége kiegyezett a Magyar Királysággal 1867-ben.
Így alakult meg az Osztrák-Magyar Monarchia. A kiegyezés egyik fontos pontja a magyarok szempontjából az Unió Erdéllyel volt. Ez többé kevésbé megvalósult. Ezután a székelyek emlékművet állíthattak a mártírjaiknak. Erre 1875-ben került sor. A kivégzés helyén a Postaréten állították fel, amely az orvostudományi egyetem szomszédságában található. Egyetemre menet naponta láthattam az egyre málladozó emlékművet. Látogatni és virágot elhelyezni a román uralom alatt nem volt engedélyezett egészen 1990-ig.
A Székely Nemzeti Tanács felújíttatta az emlékművet és 2012. január 06-án hozott határozatában azóta
SZÉKELY SZABADSÁG NAPJA néven emlékeznek meg a hősökről.
Mi most azért gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk a magyar nemzetnek elválaszthatatlan részeként tekintendő székelység szenvedéseiről és arról a több mint ezeréves kitartó harcáról, hogy megmaradhassanak magyarnak az állandóan forrongó és ellenséges világban.
Tisztelt emlékezők én most azért beszélek itt Önök előtt, mivel felmenőim között sok székely volt. Feleségem és rokonai szintén székelyek. Erdély Barátainak Köre Kulturális Egyesület elnökeként tisztségemből fakadóan feladatomnak érzem, hogy a jelenlegi Magyarország határain kívül rekedt véreimet erőm szerint támogassam, imádkozzam értük, és ha valamilyen problémájuk támad, amin segíteni képes vagyok, akkor azt tegyem meg
Ez az én LELKI HITVALLÁSOM.
Amint azt már említettem Szolnokon az ERDÉLY BARÁTAINAK KÖRE KULTURÁLIS EGYESÜLET 29 éve működik. Karítativ munkában is részt veszünk, de a fő tevékenységi területünk a kulturális értékek megőrzése és Kárpát-medence szerte való támogatása.
Az egyesületünk nevében szeretném megköszönni mindazon intézményeknek, azok vezetőinek és magánszemélyeknek azt az önzetlen támogatást, amivel segítettek rendezvényink megtartásában, megszervezésében és hozzájárultak ahhoz, hogy Szolnokon itthon érezzük magunkat.