1849. március 5-én fogcsikorgató hidegben, a jeges Zagyva mellett ütközött meg Szolnoknál Bem apó serege a császári csapatokkal, most, 166 esztendővel később szikrázó napsütésben a Tisza mellett elevenítette fél mintegy 200 hagyományőrző a diadalmas szolnoki csatát.
Az összecsapás előtt hagyományosan a csata Szabadság téri emlékművénél és a hősies lengyel légiónak emléket állító emléktáblánál koszorúzott Szalay Ferenc polgármester és Andrzej Kalinowski lengyel konzul. Nem szabad elpazarolni történelmi örökségünk, tovább kell adnunk a mai fiataloknak is, hogy a két nemzet barátsága erős és megbonthatatlan – hangzott el koszorúzáson.
A Tisza-partján sokezer ember figyelte, ahogy dr. Kedves Gyula hadtörténész kommentálása mellett összecsapott a két sereg, s bár a végkimenetel nem lehetett kétséges, mégis felemelő érzés volt ezúttal is átélni a győzelmet. Záróakkordként a hagyományőrzők tisztelgését vastapssal köszönték meg a nézők.