Iszaptalanítási alternatíva
Az Alcsi Holt-Tisza kotrásának kérdése mát több év tízedre visszanyúló kérdés, mely több ízben vetődött fel, utoljára a holtág tartalék vízbázisként történő hasznosítását megelőzően. Az akkor összeállított dokumentáció a tartalék ivóvízbázisként történő hasznosítás vízminőségi feltételeként szabta meg a holtág részleges kotrásának szükségességét. Az azóta (2001.) eltelt időszak alatt a szolnoki vízmű kiépítette az Alcsi Holt-Tiszáról történő vízpótlás lehetőségét a Tisza folyón esetlegesen levonuló szennyező-hullám időszakát kiváltandó. Az elvégzett üzemi próbák alapján megállapítható, hogy a vízműben jelenleg kiépült tisztítási technológia, alkalmas a holtág vizének ily módon történő hasznosítására.
Nyílván a kotrás szükségessége nem kimondottan egy rövidtávú igényhez kapcsolható, hanem a holtág vízminőségének hosszú távú fenntartása érdekében. A holtág jelen állapotában, a fenékiszap által is generált kedvezőtlen vízminőségi állapot csak átmenetileg jelentkezik, többnyire a nyári időszakban az algák tömeges elszaporodásának időszakában, de a holtág további feliszapolódása ezeket az időszakokat általános jellegűvé tehetik, amikor a holtág vízminősége a térségben kiépült üdülő,- lakóházi övezetre is hátrányosan kihat.
Iszap vizsgálati eredmények értékelése
A kotrási terv tartalmaz több évre vonatkozó jellegzetes iszap vizsgálati eredményeket, melyek egy mintakeresztszelvényben parti és „sodorvonali”, illetve különböző mélységből vett iszap minőségét jellemzik.
Az iszap szerves anyag tartalma általában magasabb a parti sávban vett iszapmintában és alacsonyabb a meder közepén vett mintákban. Ez egyértelműen arra utal, hogy a parti sávban az üledék túlnyomó része a növényzet rothadási folyamatából származik, ezért magasabb a szerves anyag tartalma, míg a sodorvonalban már egy stabilizálódott iszap található. Szintén az iszap stabilizált állapotára utal az izzítási vesztesség is, mely a szárazanyag tartalom 6-10%-át teszi ki. Ennek ellenére nem lehet kizárni, hogy ez a kismértékű szerves anyag tartalom kihelyezés esetén, társulva a szulfid tartalommal, kellemetlen bűzhatást okoz, melyet a magasabb léghőmérséklet csak fokozhat. Mérgező anyagok vonatkozásában, átlag értéket figyelembe véve az iszap nem tartalmaz határérték fölötti fém koncentrációt, de esetenként egy-egy mintában előfordul határérték fölötti nikkel vagy cink tartalom.
A kotrási iszap elhelyezése számos kérdést vet fel.
Az úszókotróval történő iszaptalanítás során 1:10-hez mennyiségű vízkivételre is sor kerül. A kotrás során keletkező zagy elhelyezésére nagy tároló és ülepítő felületekre van szükség, melyet távol kell kijelőlni a lakott területektől a kellemetlen bűzhatás okozta panaszok elkerülése érdekében. Megfelelő megoldásnak tekinthető részben a holtág felső részének úgymond feláldozása a nagyobb hányad érdekében, vagyis az itt történő elhelyező terület kijelölése az érintett szakasz funkcionális szerepeinek kiváltása mellett. Az elhelyező, ülepítő tó méretezésénél figyelembe kell venni a visszavezetett ülepített víz szerves-anyag tartalmát, mely magas érték esetén oxigénhiányos állapothoz vezethet.
Mi van ha nem teszünk semmit?
A kérdésre nehéz válaszolni, de egy lehetséges folyamatot – szcenáriót – ismereteink alapján fel lehet vázolni. Egy holtág általában természetes, vagy mesterséges úton jön létre, kezdetben általában időszakos természetes vízutánpótlással. Tekintettel arra, hogy a holtágban általában nincs, vagy elhanyagolható vízmozgás van kezdettől fogva beindul a feliszapolódási folyamat, részben a vízutánpótlás során bekerülő üledékkel, részben a holtág természetes belső folyamataiból adódóan. A folyamat különböző a holtág jellegzetes vízterei esetében. A parti sávban intenzívebb az évről-évre megújuló és elpusztuló növényzetből származó szerves anyag lebomlása során, illetve a holtág sekélyebb (az áttöltések közelében lévő) vízfelületek esetében ahol a fény,- és hőmérsékleti viszonyok jellegzetes növényi élővilágot hoznak létre. Egyes felmérések alapján ezeken a területeken a feliszapolódás évi 2-5 cm-t is elérhet. A Holt-Tisza esetében a külső terhelés csak a légkörből származó nitrogénre korlátozódhat, mely a foszforral társulva megfelelő arány esetében gyorsíthatja az eutrofizációs folyamatokat. Esetünkben ez gyakran megfigyelhető intenzív algatúlprodukciók formájában. A belső terhelés elsősorban az üledék állapotával összefüggő. Az üledék egy olyan összetett közeg, melyből jelentős mennyiségű szerves anyag kerülhet vissza a víztérbe. Az üledék felső rétege – 1-2 cm – rendelkezik a legnagyobb bakteriális potenciállal. Magas a szerves anyag tartalom, s különösen a sekély vízterek esetében váltófázis lehet az aerob víztér és a reduktív üledék között. Ezek a folyamatok eredménye a szerves anyag lebontása, a vegetációs időszakban bekövetkező változó vízminőségi állapot mellett. Hosszútávon, a folyamat következtében a feliszapolódás következtében a víztér és a víz mélysége csökken és a folyamatok ezáltal felgyorsulnak, mígnem a növényzet teljesen elborítja a vízfelületet. Ez a folyamat öngeneráló, tekintettel arra, hogy a feliszapolódás során a sekély vízmélység lassan-lassan teret hódítva, növeli a vízi növényzettel benőtt felületek nagyságát, és ezzel a keletkező szerves anyag mennyiségét is. Feltehetően ennek a folyamatnak a függvényes ábrázolása egy exponenciális görbét mutatna.
Az holtágak általános ökológiai állapotának változása más külső tényezőtől is függ, mint a térség kiépítettsége, a vízhasznosításának módja, vízgazdálkodás stb. A parti sáv beépítettsége fokozza a külső terheléseket, a kiskerti vízkivételek a nyári kritikus időszakban jelentős vízszint csökkenést okoznak, míg vízgazdálkodás szempontjából kívánatos lenne az ökológiai vízszint fölötti vízszint folyamatos biztosítása.
Nyílván a befolyásoló tényezők hatása különböző lehet pozitív vagy negatív. Természetes körülmények között egy holtág élete az örökölt tulajdonságoktól is függ, így például fontos tényező az átlag vízmélység, vízellátottság. Az Alcsi Holt-Tisza ebből a szempontból jó állapotban van, átlag vízmélysége 2-3 m közötti, parti sávjaiban nincsenek széles növényzeti sávval övezve. A holtág hasznosítása ellenben nem elég intenzív, ezért a fenntartásra sem helyeződik kellő hangsúly az elöregedési folyamatok kiegyensúlyozás érdekében.