A Tiszai hajósok terén felállított országzászlónál tartottak megemlékezést Szolnokon a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Az 1920-ban aláírt trianoni békediktátum eredményeként az akkor Magyarország területének döntő részét elveszítette.
A Szigligeti Színház művészeinek műsorát követően Győri Péter Benjámin evangélikus esperes mondott áldást, majd Szalay Ferenc polgármester szólt jelenlévőkhöz: - Mi, magyarok Trianon után százegy esztendővel is még mindig itt vagyunk a Kárpát-medencében, Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken vagy Kárpátalján. Magyarul beszélünk és tanulunk, vannak magyar nyelvű újságaink, rádióink, és pezsgő magyar kulturális életet élünk. Mindez a közös sikertörténetünk! A gyász és a fájdalom mellett június 4-e annak az összetartozásnak a napja is, amely feladataink meghatározásakor irányt mutat a jövőre nézve.
Gondolatait ezzel zárta: - Trianon emlékezete örökké része marad a magyar történelemnek. Ami 1920. június 4-én a nemzet tragédiáját, egységének megtörését jelentette, az ma az összetartozásnak a legnagyobb demonstrációja. Mert húzódjanak bárhol a határok, mi, magyarok mindig egy nemzet, egy közösség leszünk. Békében, szeretetben, másokat tiszteletben tartva, de egymást mindig támogatva és segítve. Ez a magyarság megmaradásának a legfőbb záloga!
A székely himnusz és a Szózat eléneklését követően a megemlékezés koszorúzással zárult.