Nyolcvan évvel ezelőtt avatták fel Szolnokon a város neves szülöttjének, Verseghy Ferencnek a szobrát. A költő és nyelvész élete során volt hitszónok, tábori káplán, Szapáry János gróf lányának nevelője és József nádor mellett magyar nyelvgyakorló mester is. A Martinovics-ügyben elfogták, mert terjesztette a kátét lefordította a Marseillaise-t, ezért kilenc évig raboskodott Kufsteinben, Grazban és Brünnben.
Az évforduló kapcsán a város nevében Szabó István alpolgármester mondott beszédet, aki felidézte Verseghy életútját, majd a Verseghy Ferenc gimnázium tanulóinak műsora következett. Az ünnepséget koszorúzás zárta.
A szoborállítás története:
A szolnoki főgimnázium Verseghy Önképző Köre az 1898/1899. tanévben gyűjtést szervezett, hogy a névadó tudós-költőnek emléket állítsanak. A tanulók által felajánlott kis összegekből, az iskolai hangversenyek szerény belépti díjából, valamint további adományokból kívánták a szobor költségeit előteremteni.
1901-ben az iskola egyik volt növendéke, Vértes József 30 oldalas tanulmányt adott ki a mozgalom támogatására Verseghy Ferenc emlékezete címmel. A könyv címlapján is olvasható, hogy "e könyv árából befolyó tiszta jövedelem a Szolnokon felállítandó Verseghy emléké lesz." A vármegye egy évvel később 1902 tavaszán 200 koronát szavazott meg szoborállítás céljára a testület közművelődési alapjából, és egyúttal adományozásra szólította fel a vármegye községeit is.
1914-re több mint 2000 korona gyűlt össze az iskola szoboralapjába. Külön szoborbizottság jött létre, amely a gimnázium előtti téren jelölte ki az emlékjel helyét. Azonban az 1. világháború kitörése, a hadikölcsön, majd a háborút követő súlyos infláció ennek a kezdeményezésnek a megvalósulását a bizonytalan jövőbe tolta el.
1931 őszén Verseghy hamvainak hazaszállítása újabb lendületet adott a szoborállítás ügyének. Még el sem hervadtak a virágok a frissen hantolt sír felett, amikor a kör meghirdette a "Szobrot Verseghy Ferencnek" jelszót. Az első adomány Másik Andor nevéhez fűződik, majd utána megmozdult Szolnok diáksága is. A második pénzadomány ugyanis a szolnoki Felsőkereskedelmi Iskola Kemény László vezette önképzőkörétől érkezett.
A megajánlástól a megvalósulásig közel két esztendő telt el. A gondolatot felkarolta a város képviselő-testülete és polgárai is. Így kerülhetett sor 1934 szeptemberében az alábbi polgármesteri meghívó kiküldésére:"Szolnok város képviselőtestülete és a szolnoki Verseghy Ferenc Irodalmi Kör együttes kezdeményezéssel, a helyi társadalom nemesszívű áldozatkézségének megnyerésével Szolnok város nagy költőszülöttének Verseghy Ferencnek a szülővárosában szobrot emelt, a Borbereki Kováts Zoltán szobrászművész ércalkotásának szoborleplezési ünnepélyét f. év szept. 30-án, vasárnap tartjuk meg..."
Az ünnepséget a rádió is közvetítette és a Magyar Filmhíradó is készített róla filmfelvételt. Így a Verseghy-szobor leleplezéséről az egész ország értesülhetett. Az ünnepségen részt venni nem tudó szolnokiak pedig a Szolnok és Vidéke című lap hasábjain valamennyi szónok beszédét és K. Tóth Lenke versét is teljes terjedelemben elolvashatták. A szolnoki Verseghy-szobor alkotója a Párizsi Világkiállításon (1937) Grand Prix-díjat nyert Borbereki Kováts Zoltán (1907—1992), a Szolnoki Művésztelep szobrászművésze.