A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából Szolnokon is megemlékezést tartottak, melyen Varga Béla szolnoki holokauszt-túlélő idézte fel az 1944-ben vele történteket az összegyűlteknek.
A rendezvény az egykori szolnoki gettó helyén felállított emlékkőtől indult a Hild térről, majd a Szapáry úton keresztül a botlatókövek mentén vezetett az egykori zsinagógáig.
A XX. század egyik legszörnyűbb tragédiája, a II. világháború tombolása Szolnokot sem kerülhette el, ahogyan a zsidóságot ért atrocitásokra is sor került. A háború pusztítása mellett a zsidóságnak meg kellett élnie, hogy csupán származásuk okán üldözték őket, mindez pedig együtt járt javaik elvételével, a rendes hétköznapi életből történő kiszorításukkal, végül pedig fizikai megsemmisítésükkel. A háború végére a szolnoki zsidóság gyakorlatilag megsemmisült.
A szolnoki gettó kegyetlenségeit, az akkori mindennapok rémségeit Varga Béla túlélő elevenítette fel megrendítően, majd a Varga Katalin Gimnázium diákjainak műsorát követően Szkiba Tibor görögkatolikus parókus mondta el gondolatait az Ökumenikus Lelkészkör nevében.
Nagy a felelőssége a társadalomnak abban, hogy emlékezzen és emlékeztessen, hogy a holokauszthoz hasonló borzalmak ne ismétlődhessenek meg többet! – emelte ki beszédében Szalay Ferenc polgármester. Mint mondta, az akkori eseményekkel történő szembesülés talán elülteti a fiatalokban azt a lelkületet, amely nem tesz különbséget ember és ember között, amely nem lesz cinkos, vagy nem fordítja el a fejét, ha a mellette élők bajban vannak.
A megemlékezés – a zsidó hagyományok szerint - emlékkövek elhelyezésével zárult.