A vasútállomáson elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával és emlékfutással kezdődtek Szolnokon a holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából szervezett programok.
Az elhurcolt szolnoki zsidóság szenvedéseit néhány éve már egy emléktábla is megidézi a vasútállomáson, ahol a város nevében Fejér Andor alpolgármester, míg a Szolnoki Zsidó Hitközség nevében Berman Dávid elnök helyezte el koszorúját.
Az egykori cukorgyári gettótól Hope&Run néven indult emlékfutás, melyen diákok vettek részt, majd az Agóra előtt felállított emlékművet koszorúzták meg a város, a vármegye, a kormányhivatal, a járás, a honvédség a pártok, intézmények vezetői, illetve képviselői.
Róna Tamás főrabbi beszédében emlékeztetett: ahogy ma, úgy a II. világháború előtt is sokáig békében éltek egymással a különböző felekezetek, majd sötét árnyék vetült az egykor virágzó Szolnokra is. Az iskolákból elmaradtak a zsidó gyerekek, a szomszédságból eltűntek a zsidó családok, és akik egykor a mindennapok részei voltak, múlttá és emlékké váltak. Ártatlanul, csupán származásuk miatt elhurcolták őket, legtöbbjükre kegyetlen szenvedések és halál várt.
A koszorúzást követően a botlókövek mentén érkezett a menet az egykori zsinagógába, ahol az SzSzC Jendrassik György Gépipari Technikum diákjaiból álló Gépszínház műsorát (felkészítő Csengeri Gábor) követően Bárány György református lelkész mondta el gondolatait, majd a város polgármestere lépett a mikrofonhoz.
Szalay Ferenc beszédében elmondta: Ember embernek farkasa lett, gazdasági érdek és hatalomvágy írta felül a józan ész törvényeit. Elkerülhetetlen, hogy párhuzamot vonjunk az akkori és jelenlegi események között. Hiába a II. világháború szörnyűsége, Európában újra dörögnek a fegyverek. Magyarország a béke országa – ezt semmiféle érdek nem írhatja felül, mert mi, magyarok tanultunk a múltból. Bízom benne, hogy a nagyhatalmak vezetői is belátják, hogy egyetlen megoldás létezhet csak: békében élni egymás mellett.