Az egykori gettó falán elhelyezett emléktáblánál koszorúzással kezdődött Szolnokon a Holokauszt emléknap alkalmából rendezett megemlékezés, melyen nagyon sok fiatal is részt vett. A koszorúzást követően a botlókövek mentén az egykori zsinagógába, a Szolnoki Galériába sétált a csendes menet, ahol folytatódott a II. világháború legborzalmasabb momentumának felidézése.
1944-ben Szolnokon is megtörtént az, aminek soha nem lett volna szabad bekövetkeznie. Ártatlanok ezreit gyűjtötték gettóba, akik embertelen körülmények között vártak bizonytalan sorsukra, s ha néhányukat meg is mentették jó szándékú emberek, legtöbbjük megjárta a koncentrációs táborok poklát. A Szolnokra hazatérő 799 túlélő lelkén soha be nem gyógyuló sebet ejtettek a rémtettek, nem egy közülük élete végéig képtelen volt beszélni az átélt borzalmakról. Egy Aushwitzban született hölgy édesanyja emlékeit idézte fel a ma már galériaként működő zsinagóga falai között, szavai alatt néma csend honolt a teremben.
A megemlékezésen Szalay Ferenc polgármester és Győri Péter Benjámin evangélikus lelkész külön is szólt a jelenlévő diákokhoz. Mindketten hangsúlyoztak: a fiatalok azok, akik a holnap építői lesznek, és nagyon fontos, hogy a múltban történt tragikus eseményekhez vezető okokat megértsék, hogy tanulva az elődök hibáiból, ne engedjék megismétlődni azokat. A jelenben pedig a felnőttek felelőssége minden olyan lehetőség megteremtése, mely által a jövő nemzedéke megismerheti múltját, és tudatosan építheti azt a jövőt, ahol szeretet, tisztesség és tolerancia az alapja az emberek közötti kapcsolatoknak.