A kommunizmus áldozatainak emléknapján a Tisza Szálló falán elhelyezett emléktáblánál tartott koszorúzással egybekötött megemlékezést a város önkormányzata. Az egyházi beszédet plébános mondta el, míg a város nevében Szalay Ferenc polgármester emlékezett.
Szalay Ferenc polgármester beszéde:
"Kedves Megemlékezők!
Emlékezni a hősökre, a diktatúrák ártatlan áldozataira az utókor kötelessége. De az utókor kötelessége az is, hogy felhívja a figyelmet arra, amikor méltatlanul feledkezünk meg egy-egy időszakról. A kommunizmus egyelőre még ilyen.
Ez a beteg rendszer hetvenéves fennállása alatt országok egész sorát taszította fizikai, lelki és erkölcsi nyomorba, s mintegy 100 millió embernyi áldozatot követelt világszerte.
A kommunizmus ámokfutása Magyarországon először 1919. március 21-e és augusztus 1-je között söpört végig. A bolsevik típusú proletárdiktatúra 133 napja alatt, a „Lenin-fiúk” nagyon sok embert gyilkoltak meg. A tanácsköztársaság kommunistái voltak azok, akik Magyarországon kormányprogrammá emelték a politikai terrorizmust.
Mi, szolnokiak is megéltük a magunk tragédiáját, amiről aztán évtizedeken keresztül nem volt szabad beszélnünk. Szamuely Tibor szabadcsapatai számos szolnokit öltek meg, pusztán csak azért, mert becsületes emberek voltak, s mertek szólni a bűntettekért, ki mertek állni az igazukért.
Mellinger Ede, egy 16 esztendős szolnoki fiatal tragikus története tökéletesen bemutatja, mi valójában a kommunizmus. Az ifjú kereskedelmi iskolai tanuló Szamuely Tibortól azt kérte számon, hogy hova hurcolták édesapját. A kegyetlen ember azonnal lelövette Mellinger Edét, s a sínek melletti árokba lökték élettelen testét.
Szintén a kommunizmus áldozata volt egy másik szolnoki, az azóta boldoggá avatott szalézi szerzetes, Sándor István. Az ő bűne istenhite volt, emberi nagyságát mutatja, hogy a hírhedt Andrássy út 60-ban lévő börtönben tartotta a lelket a foglyokban, mígnem őt is kivégezték.
Rajtuk kívül még sokat vesztették életüket, kerültek börtönbe, vagy bitófa alá a koncepciós perek után. Aki szerencsésebb volt, „csak” elvesztette mindenét, s kitelepítették valahová az Isten háta mögé nyomorba taszítva.
A világszerte százmillió áldozat után azt hihetnénk, ezt a döbbenetes világrendet végképp eltörli az utókor a föld színéről. Sajnos ez olyannyira nem igaz, hogy a hazai balliberális ellenzék még büszkén zászlajára is tűzi a két legkegyetlenebb diktatúra szellemi követőinek képviseletét. Bizony, miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter kijelentette: ők a fasisztákat és a kommunistákat is képviselik!
Igen, barátkozzon a gondolattal mindenki, aki ennek a politikai oldalnak a támogatója: bizony a fasisztákra és a kommunistákra is számít Márki-Zay Péter! Kegyetlen mondatok ezek egy olyan ország állampolgárától, mely oly sokat szenvedett mindkét diktatúrától, s mely csak negyven évnyi szenvedés után tudta lerázni magáról a kommunista rabigát.
Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a kommunizmus átka nem csupán a megölt életekben mérhető. Nemzetellenes, hazafiatlan politikájának kárait a mai napig szenvedjük. Különösen addig kell figyelnünk, míg létezik hazánkban olyan politikai erő, melynek a kommunizmus bűnei nem komolyak.
Amíg valaki képviselni akarja a világtörténelem egyik legszörnyűbb politikai szellemiségének követőit!
Az áldozatokkal szembeni erkölcsi elégtétel okán nem maradhat más kötelezettségünk, mint a megemlékezés lángjának ébren tartása és megakadályozása annak, hogy a letűnt rendszerek bukott politikusai bármikor is visszakapaszkodhassanak a történelem süllyesztőjéből!
A jelenkor felelőssége komoly, hiszen a jövő generációjának biztosítanunk kell a tisztánlátás lehetőségét!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!"