Fiatalok, idősek gyülekeztek a Pelikán Szállónál a hűvös időben, hogy együtt emlékezzenek arra a sok ezer emberre, akiket a II. világháború alatt hurcoltak el zsidó származásuk miatt a szolnoki gettóból. A tragikus eseménynek egyre kevesebb túlélője van közöttünk, az egykor elhurcoltak közül is csupán páran tértek vissza Szolnokra, a többiek máshol keresték boldogulásukat.
A holokausztra, az elhurcolt és meggyilkolt százezrekre emlékeztek szerdán a szolnokiak, azokra az ártatlan emberekre, akiknek csupán egyetlen „bűnük” volt: származásuk. Bár a holokauszt legtöbbünknek már történelem, túlságosan közeli még az emlék; sokak szívében él eleven fájdalommal a rokonok, barátok elveszése.
A szállótól indulva, a botlatóköveknél meg-megállva haladt a menet a Baross úton a Szolnoki Galériáig, ami egykor a zsidó közösség temploma volt.
A megemlékezésen Varga Béla túlélő megrendítően idézte fel a pokol napjait, s bár ő maga hazatért, de környezetéből sokan odavesztek. Béla bácsi megőrizte azt a sárga csillagot, amelyet ruhájára varrva kellett viselnie, beszéde végén a diákokhoz szólt: Ti vagytok a jövő… Segítsetek, hogy ez többi ne történhessen meg, tegyetek meg mindent azért, hogy az emberek testvérekként tekinthessenek egymásra!
Szuhánszki István metodista lelkész is feltette az a kérdést, amit már annyian: Hol volt az Isten, hogy ilyen megtörténhetett?! Az általa megfogalmazott válasz szerint az ember élt vissza Istentől kapott szabad akaratával.
Felfoghatatlan, hogy mindez megtörténhetett – utalt a holokauszt borzalmaira Szalay Ferenc polgármester. Hangsúlyozta: a sok tanulság közül az egyik legfontosabb, hogy nem szabad szó nélkül tűrni, hogy ember embernek farkasa legyen. Tehetünk azért, hogy mindez ne ismétlődhessen meg!
A megemlékezés koszorúzással, majd a Tisza Moziban filmvetítéssel zárult.