A Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett megemlékezést a város önkormányzata a Szentháromság téren, a székely származású főtisztek, Nagy Gyula és testvére, Nagy Áron emléktáblájánál, az ünnepi beszédet Böjte Csaba ferences rendi szerzetestől hallhatták a résztvevők
Ma országszerte síkra szállnak az erdélyi magyarság autonómiájáért, a határon túli magyarok jogaiért, mindazokért, akik otthon maradva vállalják a legnehezebb küldetést: magyarnak lenni minden körülmények között. 1854. március 10-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat. Bágyi Török János kollégiumi tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokos a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani. A nemzeti önrendelkezés volt az a cél, amelyért életüket adták, példát mutatva bátorságból és hűségből az utókornak.
Böjte atya beszédében az egyén és a közösség szerepét hangsúlyozta a szabadság megteremtésében. A szabadság elérése a székelyek egyik legnagyobb vágya, azonban ne feledjük, hogy saját mindennapjainkban is tehetünk érte. Szabaddá kell válni a pénz, a hatalom utáni vágyainktól, az egyszerű, dolgos mindennapokban kell megkeresnünk a boldogságot. Ezen az alapon teljesedhet ki aztán a közösség szabadsága is – monda a ferences rendi szerzetes.
Ezután Benedek Csaba, a Damjanich múzeum munkatársa idézte fel a Postaréten történt eseményeket, majd Szkiba Tibor görögkatolikus pap a Szolnoki Ökumenikus Lelkészkör nevében mondott imát a székely népért.
Szolnok városa más alkalmakkor is kiáll a székelyek mellett: a városháza dísztermében a szolnoki és a magyar zászló mellett több éve ott a székely zászló is, a három lobogó alatt üléseznek a képviselők. A június 4-i Nemzeti összetartozás napja pedig része a város ünnepi eseményeinek.
A rendezvényen, amely koszorúzással zárult, közreműködött a Cuháré Néptáncegyüttes, Szeres Népzenei Együttes, a Szolnoki Népdalkör, Margetán Máté tárogatóművész.