Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata a Bölcsődék Napja alkalmából rendezett ünnepséget a városházán, ahol második alkalommal adták át a dr. Koncz József főorvos által alapított „Szolnoki Bölcsődék Szolgálatáért” Emlékérmet. Az alkalomra zsúfolásig megtelt a díszterem.
A szociális és munkaügyi miniszter 2010-ben április 21-ét - hivatalos szakmai ünnepként - a Bölcsődék Napjává nyilvánította, kifejezve ezzel a társadalom megbecsülését a bölcsődei dolgozók által teremtett értékek iránt. Hazánkban a bölcsődei ellátás 161 éves múltra tekint vissza. Az első bölcsődét a Pesti Első Bölcsődei Egylet hozta létre 1852. április 21-én, Budapesten, melynek alapszabálya igen korszerű és haladó gondolatokat, szabályokat tartalmazott, kimondta: „Intézetünk feladata, józan és becsületes szülők csecsemőit – míg azok munkáikat végzik – ápolni, tartani és így családi jobblétüket előmozdítani.” Az akkori közgondolkozáshoz mérve mindez haladó irányt mutatott. Hatékonyan, gyorsan kellett tenniük valamit, mert magas volt a csecsemőhalandóság, a tudatlanság a társadalomban. Több mint másfél évszázados történelme során a bölcsődei szakma igen sok változást ért meg, jelentős fejlődésen ment keresztül és mára már nemzetközileg elismertté vált a magyar bölcsődékben folyó szakmai munka.
Április 21-én megköszönjük a bölcsődékben dolgozóknak, hogy olyan sokat dolgoznak a gyermekeinkért, a jövőnkért és nem utolsó sorban a családokért. Ennek a rendkívül fontos napnak az elismertetéséért több évet küzdött dr. Koncz József, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének és a Magyar Bölcsődék Egyesületének megálmodója és alapítója, aki jelen volt a városházán rendezett ünnepségen.
Dr. Koncz József főorvos a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata által fenntartott bölcsődékben kiemelkedő tevékenységet végzők elismeréséül évente kiadható „Szolnoki Bölcsődék Szolgálatáért” Emlékérmet alapított, mely 2013. évben immár második alkalommal adtak át. Az emlékérmet Pogány Gábor Benő szobrászművész készítette.
Az ünnepségen Szabó István alpolgármester köszöntötte a szolnoki bölcsődei ellátásban dolgozókat, majd a Bartók Kórus műsorát megelőzően átadták az emlékérmet. A díjazottak személyéről bölcsődevezetők javaslata alapján bizottság döntött.
2013. évben a „Szolnoki Bölcsődék Szolgálatáért” díjban részesült:
Zsák Miklósné a 7. számú Móra Ferenc úti bölcsőde korábbi vezetője
Zsák Miklósnét pályaválasztása során a gyermekek iránt érzett szeretete, a legkisebbekről való gondoskodás iránti igény és elkötelezettség vezérelte, ezért 1969-ben csecsemő- és gyermekgondozói oklevelet szerzett. Ezután a MÁV Járműjavító Kft. szolnoki üzemi bölcsődéjébe került, ahol mindent megtett azért, hogy a gyermekek érzelmi biztonságban töltsék mindennapjaikat, a szüleik pedig szakértő kezekben, nyugodt környezetben tudhassák gyermekeiket.
Az üzemi bölcsőde megszűnését követően, a Jósika úti Módszertani bölcsőde gondozónője lett. Munkáját lelkiismeretesen, példamutatóan végezte. Barátságos, kedves és alkalmazkodó tulajdonságainak köszönhetően hamar megkedvelték a gyermekek, a szülők, valamint a kollégái is.
Szakmai tudása gyarapítása érdekében 1996-ban felsőfokú bölcsődei szakgondozói képesítést szerzett. 1998-ig tevékenykedett a módszertani bölcsődében. Már ekkor megmutatkoztak kiemelkedő emberi és szakmai kvalitásai, vezetői képességei, így lett 1998. szeptember 1. napjától a Móra Ferenc úti bölcsőde vezetője, ahol - az elmúlt év végéig - fáradhatatlan energiával látta el feladatait.
Szakmai munkáját az igényesség, a kiemelkedő szakmai tudás, tapasztalat, magas szociális érzékenység jellemezte, melyet igyekezett átadni beosztottjainak is. Számára mindig a legelső és legfontosabb a gyermek volt. Nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek korához, igényeihez és szükségleteihez igazodó nevelésre-gondozásra, a magas színvonalú ellátásra. Rendszeresen szervezett bölcsődéjében előadásokat, közös programokat a szülőkkel, a család-bölcsőde kapcsolatának erősítése érdekében.
Nagy szerepet vállalt a családsegítő szolgáltatások bevezetésében. Bölcsődéjében ma is eredményesen működő játszócsoportot alakított ki, mely iránt igen nagy az érdeklődés. Sokat tett az irányítása alatt álló intézmény feltételrendszerének javításáért: pályázott, szponzorokat kutatott fel, bevételt hozó programokat szervezett.
Fontosnak tartotta a szakmai utánpótlás biztosítását, elméleti tudásával, gyakorlati útmutatásával segítette a pályakezdő szakemberek beilleszkedését. Tevékenyen részt vett a városban működő szakképző intézmények oktatómunkájának segítésében.
A 2011-es év rendkívüli kihívások elé állította, amikor az önkormányzat pályázat útján a Móra úti bölcsőde 20 férőhellyel történő bővítését kezdte meg. Példás helytállással szervezte, koordinálta az építkezés alatt is zajló kisgyermekellátást, és különös figyelmet fordított a szülők tájékoztatására abban a nem mindennapi helyzetben is.
Döntése alapján, 2012. év végén példaértékű munkássága nyugdíjba vonulásával lezárult. Aktív pályafutása egészét, 43 munkával töltött évét adta a város bölcsődei ellátásának, mellyel mindenki számára példát nyújtott elkötelezettségből, gyermek- és emberszeretetből, felelősségvállalásból.
Bartha Lászlóné az Egészségügyi és Bölcsődei Igazgatóság Munkaügyi Osztályának korábbi vezetője
Bartha Lászlóné 1969-ben előadóként kezdte pályafutását az akkori Szolnoki Városi Tanács VB. Egészségügyi Osztályán. Aktív pályafutásának már ezekben a korai éveiben is a szolnoki bölcsődékért tevékenykedett, hiszen akkoriban a bölcsődei ellátás az egészségügyi osztályhoz tartozott.
1979 októberében került a Jósika úti Bölcsődébe, ahol gazdasági ügyintézői és élelmezésvezetői feladatokat végzett. 1980 januárjától töltötte be a Bölcsődei Igazgatóság munkaügyi előadói munkakörét, majd munkaügyi főelőadóként, később munkaügyi főmunkatársként, 2008-tól pedig munkaügyi osztályvezetőként segítette az intézmény ilyen irányú tevékenységét.
Életpályája jól példázza elkötelezettségét, odaadását és felelősségét a legkisebbek intézményes ellátása iránt. Számára evidencia volt a szigorú követelményeknek való megfelelés, a tisztességgel és becsülettel végzett munka értéke, a köz szolgálata.
Munkájában a legnagyobb fokú precizitás, gondosság jellemezte, nem ismert fél megoldásokat, bizonytalanságot keltő munkaügyi eljárásokat. Ha kellett, többletidő és többletmunka árán, de tiszta, egyértelmű helyzetet teremtett, legyen szó bármely dolgozóról. Feladatköre nem volt egyszerű, hiszen az egész intézmény, közel 200 munkatárs munkaügye tartozott hozzá.
A dolgozók mindig bizalommal fordultak felé, mert szívesen segített a törvények, jogszabályok útvesztőjében történő eligazodásban is. Személyesen ismert minden dolgozót, a bölcsődében dolgozó szakemberektől a gazdasági, műszaki és technikai munkakörben foglalkoztatottakig egyaránt. Régi dolgozóként kiváló kapcsolatot ápolt a bölcsődei ellátás valamennyi korábbi és jelenlegi munkavállalójával, de a fenntartó és más kapcsolódó intézmények valamennyi illetékesével is.
Megbízhatóságánál, a dolgozók iránt érzett felelősségénél már csak a kisgyermekek ellátása iránt érzett elkötelezettsége volt a nagyobb, hiszen pontosan tudta, hogy napi munkájával végső soron az ő ügyüket szolgálja.
Aktív résztvevőként segítette a Magyar Bölcsődék Egyesületének szolnoki székhelyén való működését. Számtalan egyesületi rendezvény hátterében – sokszor láthatatlanul – szolgált biztos támaszul munkajogi kérdésekben, de az Egyesület munkáját gyakran segítette a különböző szabályzók, rendelettervezetek előzetes szakmai véleményezésével is.
A 2008-as év újabb kihívások elé állította, amikor az önkormányzat az intézmény feladatkörébe sorolta a város egészségügyi alapellátásának biztosítását. Ahhoz, hogy feladatait felelősségteljesen tudja elvégezni, hatalmas többletmunkával igyekezett az egészségügyi szabályzók között is eligazodni, ezzel a számára új területen a szükséges ismereteket megszerezni. 2009 őszén 40 év munkaviszony után kérte nyugdíjazását.
Aktív pályafutásának négy évtizede alatt mindvégig a bölcsődei ellátást szolgálta, a benne dolgozók szakszerű és jogszerű munkaügyi hátterének megteremtésével. Felkészültsége, elkötelezettsége, humánuma olyan modell a fiatal generációk számára, amely alapvető és örök értékként áll a közszolgálatát választók előtt.