Mi tagadás, államalapító királyunk, Szent István ünnepe már tegnap megkezdődött Szolnokon, hiszen akkor dagasztották és tették kemencébe – amolyan próbaképpen – a Kárpát-medence kétmázsás kenyerét. Ez a kenyér még szerda délelőtt elindult a sepsiszentgyörgyi Diószegi pékség autóján Kolozsvárra, hogy az ottani magyar napok keretében megszeljék majd.
A szolnoki művésztelepen tavaly elkészült jókora kemence körül kezdődött a kis ünnepség, hiszen az éjszaka már bevetették a második kenyeret is és az már éppen hüldögélt odabenn, hogy azután napvilágra kerüljön az a “cipó” is, amit este hétkor szentelnek meg a Szigligeti színháznál fölállított színpadon, hogy azután szétosszák a jelenlévők között. És az sem kisebb két mázsánál!
Szalay Ferenc polgármester a hatalmas kenyér és vele minden kenyér őseinktől örökül vett tiszteletét hangsúlyozta. Az egykori Magyarország mára elcsatolt területeiről érkezett a sokféle hozzávaló: forrásvíz Kárpátaljáról, só az erdélyi Parajdról, a vajdasági Zentáról a kovász, a Felvidékről az élesztő, az anyaországi Alföld pedig a lisztet adta. A nemzet újra átér a határokon és ez az ünnepi kenyér is azt jelzi, hogy a magyar nemzet erős és egységes – nyomatékosította Szolnok első embere.
A megyei közgyűlés elnöke, Kovács Sándor azt emelte ki, hogy a nemzet egy nagy család, s hogy a család arra törekszik: jusson mindenkinek napi betevő, Kállai Mária kormánymegbízott pedig azt, hogy Szent Istvánt egyként ünnepli a magyarság, legyen bárhol a világban.
Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter azt a gondolatot fejtegette, hogy maga a kenyér az asztalon mindennapos dolog. Ám amíg az odakerül, dícséri a szántóvetőt, a molnárokat, a pékeket, egyszóval sokak közös munkáját. És ahogyan a Kárpát-medence hatalmas kenyere kézimunkával készült, a hagyomány is megelevenedett kicsit, hiszen alig pár évtizede, hogy a pékek munkáját gépek segítik, eladdig a pék csak a keze erejére hagyatkozhatott. A miniszter Szent István ünnepét a közösség, a magyar közösség ünnepét a legfontosabb közös ünnepnek nevezte, ünnepnek, ami összeköt minden magyart. Azt kívánta, hogy sok ilyen alkalmat élhessenek meg az ünneplők, még többet a világ magyarsága.
Délben ünnepi szentmise volt a Vártemplomban, ami után Szalay Ferenc a Szent István-i életművet méltatta.
- Több mint 1100 évvel később is az általa lerakott alapokon nyugszik hazánk, ami tökéletesen mutatja: időtálló, mondhatni örök értéket hagyott ránk Szent István.
Ha nem a kereszténység és az állam a vezérlőelve, mára talán már írmagja sem marad a magyarságnak, amely annyi hányattatás, tragikus korszak után is él.
- Egy azonban közös minden korszakban: olyan megoldást kell találni a bajból kivezető úton, mely biztosítja nemzetünk erősödését, az ország stabilitását – mondta Szalay Ferenc.
Ma is számtalan nehézséggel, a múlt terhelt örökségével is meg kell birkózni, amit a kommunista éra a nép nyakába zúdított. A talpra állás, az új út megtalálása hiába volt világos, nehéz feladat. A körülöttünk lévő világ sem mindig néz jóindulattal a maroknyi magyarságra.
- Furcsa a sors, de nekünk is meg kell vívnunk harcainkat. Pontosan úgy, mint Szent Istvánnak. Azonban a mi ellenségeink nem fegyvert szegeznek ránk, hanem kiszolgáltatottságot, adósságot, elzálogosított jövőt – figyelmeztette hallgatóságát a polgármester. – Nem tagadom, a feladatunk még jelentős. Ám történelmünk ismert alakjai és névtelen hősei egyaránt azt bizonyítják: van bennünk erő a változtatáshoz!
Adjon a Jóisten ehhez a magyaroknak elegendő erőt, bölcsességet és bátorságot! – zárta mondandóját Szalay Ferenc.
Délután a színháznál fölállított színpadon folytatódik az ünnep. Hétkor kenyérszentelés – díszes kocsi viszi a kenyeret -, előtte vízi- és légibemutatók, majd este későn a szokásos tűzijáték várja a fölújított Tisza-parti sétányon a szolnokiakat.(iszolnok.hu)