A nemzeti összetartozás emléknapja alkalmából tartottak megemlékezést Szolnokon az országzászlónál.
Trianon. Több generáció is úgy nőtt fel, hogy ez a szó nem jelentett nekik semmit. Nem tudták, mert nem tudhatták, nem tanították nekik, hogy ez a szó nem csupán egy földrajzi hely, hanem szomorú szinonimája egy nemzet tragédiájának.
Az első világháborút követő béketárgyalások hazánk számára drámai eredménnyel zárultak, az ország területének kétharmadát a környező országokhoz csatolták, ezzel elvesztve a lakosság felét, köztük több millió magyart.
A rendszerváltozás óta azonban már lehet Trianonról beszélni, és szabad emlékezni. Szolnokon a Tiszai hajósok terén tartottak hétfőn megemlékezést a nemzeti összetartozás napja alkalmából. A rendezvényen a Szigligeti Színház művészeinek műsorát, Albert László diákpolgármester és Gáspár István atya gondolatait követően Szalay Ferenc polgármester szólt az egybegyűltekhez:
Közép-Európa számára a történelem csak nagyon ritkán mutatta a békésebb arcát, hadszíntér volt ez a térség a nyugati gazdagság felé igyekvő hódítóknak lényegében már évezredek óta. Az első világháború lezárása a nyugati nagyhatalmak akaratát tükrözte, békétlenséget, konfliktusokat hagyva maga után. – mondta Szalay Ferenc.
- Így aztán Trianon emlékezete számunkra sokkal több a határok átrendezésénél. Akkor, 1920 június 4-én egy nemzet lelkét, önbecsülését, hitét, történelmét, gazdaságát, kultúráját, lényegében mindenét széttépték, darabokra zúzták. Sokadrendűvé tették a magyarságot ősei földjén, ott, amit ők mindig otthonnak hívtak, amiért generációk óta vérüket ontották, amihez ezer évnyi szenvedés és küzdelem kötötte őket.
A polgármester rámutatott: Magyarország azonban talpra állt a tragédia után! Népünk kulturális és épített öröksége része a környező országok jelenének, az anyaország pedig mindent megtesz azért, hogy a magyar szó soha ne tűnjön el a Kárpátok bérceiről.
A megemlékezést – melyen közreműködött a Légierő Zenekar Szolnok - az országzászló megkoszorúzása zárta.